Új blog, új oldal

Mikor hazajöttem Brüsszelből, nagyon fellelkesültem, hogy szeretném átadni az ott szerzett tapasztalataimat, és csináltam egy másik Facebook oldalt, EU szakértő címszóval, ami úgy vettem észre, hogy érdeklődésre tart számot. Csinálok hozzá külön blogot is, és hetente tervezek ott is megjelentetni bejegyzéseket "Hogyan írjunk jó pályázatokat?" témában.

Külön örömöm, hogy egy kedves kolléganőm is jelentkezett társszerzőnek, ő teljesen más irányból látja a témát, mert a már megvalósult projektek elszámolását szokta ellenőrizni az Állami Számvevőszékben. Tehát én a pályázat beadásáig, ő pedig a projekt megvalósulása közbeni-utáni kérdésekre tud válaszolni.

Kedves olvasóim, ajánlom figyelmetekbe ezt az új oldalamat is!

EU szakértő

Brüsszel 2015

Szóval már régebben is írtam itt a blogon, hogy az Európai Bizottság különböző programjaiban szoktam részt venni mint pályázati értékelő már 2006 óta. Idén is Brüsszelben töltöttem egy hetet, a fiatalok beilleszkedésének elősegítése az élethosszig tartó tanulás segítségével, kb. így lehet lefordítani a pályázati kiírás nevét.

Ezek a pályázatok nagy ívű, országhatárokon átnyúló programok, több ország (7-8) részvételével. Rengetegen adtak be pályázatot, az én szűkebb témámon belül csak hármat támogattak vagy 20 közül, szóval nagy volt a túljelentkezés, sokat kellett dolgozni.

A napi munka után nem nagyon maradt energiám másra, de az olcsó repülőjegy miatt a húgom meglátogatott, és a hétvégét együtt töltöttük, volt alkalmunk kicsit várost nézni, múzeumokba menni. Nekem a legnagyobb élmény az ottani Szépművészeti Múzeum volt, csak ott Királyi Szépművészetinek hívják, rengeteg németalföldi festő, a Breughel-dinasztia, nem is tudtam, hogy négyen voltak, azt hittem, csak ketten. Illetve a Természettudományi Múzeum, ahol több, mint 30 dinoszauruszcsontvázat állítottak ki, amelyeket egy belga bányában tártak fel.

És hát maga Brüsszel persze a parkjaival, történelmi, és hipermodern EU-s épületeivel.

Egy kis ízelítő:

David: Marat halála.

Iguanodon

Ez is valami olyasmi. :)

Itt dolgoztam.

Beiratkoztatás

Tudom, hogy uncsi, ha azt írom, hogy lóg a nyelvünk, de most tényleg: majdnem a teljes első évfolyamot iratkoztattuk be, több száz hallgatót, 4 kolléganővel. Közben én a telefonokat kapkodtam (kis intézmény vagyunk, mint említettem).

Direkt mondtuk a hallgatóknak előzőleg, hogy lehetőleg ne péntek-szombaton jöjjenek, mert sokan lesznek, hát ebből kifolyólag hétfőtől csütörtökig ment le a roham, hétvégén már szinte nyugi volt.
Azért nagyon fontos a beiratkozás, mert ilyenkor kell a diákok összes adatát felvinni a Neptun rendszerbe, beszkennelni a személyi okmányokat, érettségi és egyéb bizonyítványokat, kinyomtatni a hallgatói szerződést, amit aláírnak, a mi példányunkat eltenni személyi dossziéba, stb. Tehát a hallgató teljes további főiskolai életét ez alapozza meg.

És akkor most képzeljük el, hogy nagyobb főiskolákon-egyetemeken mi megy ilyenkor, harmincméteres sorok kígyóznak a folyosókon. Igazából ezt is lehetne online csinálni, ha minden hallgatónak lenne mondjuk egy hitelesített digitális aláírása, de attól még messze vagyunk. Tényleg, utána kéne nézni, hogy külföldön ezt hogy csinálják.

Persze örülünk a minél több hallgatónak, és idén szépen teljesítettünk, sokan lesznek. Megvolt pénteken az évnyitó, én is mondtam köszöntöt talárban, a vicces kalapot a kollégákkal testületileg leszavaztuk.

Évkezdet

Kissé el vagyunk havazva, indítjuk az új tanévet. Nagyon sok ilyenkor a feladat, amivel éppen most el vagyunk foglalva, az a kurzusok meghirdetése a Neptun rendszerben.

Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy szorosan kötődöm az elektronikus oktatáshoz, szerintem ez a jövő útja. Hál' istennek, a világ is ebbe az irányba megy, a hagyományos papíralapú indexet már évekkel ezelőtt felváltotta a számítógépes adminisztráció. Ez diáknak, tanárnak, tanulmányi osztálynak hosszabb távon egyszerűbbé, átláthatóbbá teszi az oktatási folyamatot, azonban nagyon sok kezdeti befektetett munkával jár. Most ezen dolgozunk éppen a kollégáimmal.

Ami viszont megdöbbentett, az az volt, hogy a tananyagok feltöltéséhez is kértem intézményi adminisztrátori jogosultságot, és kiderült, hogy nincs ilyen, elvileg minden tanárnak egyenként kellene feltöltögetni a tananyagaikat. Na most minden tiszteletem az oktató kollégáké, és van is, aki ezt csinálja, de az a biztos, ha van erre egy központi valaki, ez esetben én, illetve kolléganőm. Az e-learning rendszer céges fejlesztőivel mindenesetre volt egy kis vitám (nem a saját intézményemben, hanem a szolgáltatónál), most ott tartunk, hogy fejlesztenek nekem erre egy külön alkalmazást. Nem írom le, hogy melyik cégről van szó. :)

Megint az úttörők átka üldöz: közölték a cégnél, hogy országosan én vagyok az első, aki ezt kértem tőlük. Kicsit meglepődtem azért.

Ponthúzás

Elmentem közben szabadságra, ugyanis elkészült az órarend, kiküldtem a tanári felkéréseket a következő félév oktatására.

Közben megtörtént a ponthúzás is, eldőlt, hogy hány hallgató jutott be a főiskolákra, egyetemekre. Ez mindig nagy esemény, egyrészt a diákok izgulnak miatta, másrészt a felsőoktatási intézményeknek is fontos a következő évi számok ismerete. Mást ne mondjak, csak az órarend szempontjából is tudni kell, hogy mekkora csoportokkal számoljunk pl. egy gyakorlatnál.

De ez még mindig nem a végleges létszám, meghirdettük a pótfelvételit, még onnan is fognak beérkezni hallgatók, és a létszám nagyjából szeptemberre kialakul.

Más függőben lévő dolgokat is igyekszünk áttekinteni ilyenkor nyáron, mikor nem köti le az időnket a napi ügyintézés. Tananyagok leltározása, miből van digitális tananyag, mihez kell beszerezni, megírni a jegyzetet, az előadásvázlatok bekérése az oktatóktól, ezek feltöltése az online felületre, szakdolgozati követelményrendszer áttekintése, oklevélmelléklet, stb.

Egy nagy munka folyik most a felsőoktatásban, a Rektori Konferencia megszervezte az úgynevezett Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) átdolgozását, most ezt is csináljuk különböző bizottságokban. Isteni meló volt a 40 fokos hőségben. :)

Hallgatók örülnek, hogy felvették őket. :)

Órarend

A tanév vége óta a következő félévi órarend elkészítésével küzdünk. Ehhez az ún. mintatanterv kell, ami alapján meg tudjuk mondani, hogy melyik évfolyamnak, szaknak milyen tárgyai vannak. Sportszerútlen nehezítésként az Akkreditációs Bizottság javaslatai alapján át kellett írni a mintatantervet, tehát nem tudunk kolléganőimmel teljes mértékben a tavalyi órarendre alapozni.

Kicsit olyan, mint egy kártyavár, vagy kirakós játék: ha egy elemet elmozdítasz, akkor borul az egész. Ráadásul biztosat csak július 23. után fogunk tudni, hogy pontosan hány hallgatóval kell tervezni. Addig is csinálunk egy A, és B tervet, kevesebb, illetve több hallgatóra.

Július 23. ugyanis az ún. ponthúzás: ekkor derül ki, hogy kiket és hova vettek fel főiskolára, egyetemre. Ez az, amit az utóbbi években a Millenáris Parkból szoktak közvetíteni, fiatalok rágják a körmüket a pontszámokra várakozva.

Mindenesetre most kicsit nyugodtabb az élet, a diákok nyaralnak, tőlem meg mindenki azt kérdezgeti, hogy mikor megyek szabadságra. Majd ha kész lesz az órarend! :)

Diplomaosztó

Hát ezt is megértük, megvolt az évzáró, túl vagyunk a diplomaosztón. Rengeteget készültünk erre is, de éppen emiatt szépen, olajozottan ment le minden. Nekem kicsit sok volt a beszéd, mindenki mondott beszédet, én is, sajnos utoljára, ezért a hallgatók már eléggé pilledtek voltak.

Utána műsor, és a diplomák átadása következett. Jó volt látni a hallgatókon az örömet, megilletődöttséget, büszkeséget. Nagyon együtt tudtam velük érezni, mivel pont egy hete én is hasonló cipőben jártam (szeptemberben kaptam meg a doktori címet, ezért most vettem át magát az oklevelet ünnepélyesen).

Utána hagyományos ünneplés, a kalapok feldobása következett, pezsgőzés. koccintás, fényképezkedés. Megjegyzem, nagyon szép a főiskolánk talárja, az én doktori talárom sokkal egyszerűbb volt, és mi még a kalapot is odaadtuk nekik ajándékba, amit én diákként egyszer sem kaptam meg, se az egyetemi, se a doktori diplomám átvételekor. :)

A jövő héten kissé kifújjuk magunkat, de nem áll meg az élet, el kell készíteni a jövő félévi órarendet, és egyéb fontos dolgok is várnak ránk, tananyagok, tematikák aktualizálása. A felsőoktatásban a nyár már a következő félévre való felkészülés időszaka, de kissé nyugodtabb, mint a tanév, több időnk, energiánk jut a tervezésre, így, hogy a napi ügyekkel nem kell foglalkozni. Azért remélem, nyaralni is eljutok!

Záróvizsgák

Lementek a múlt héten a záróvizsgák. Régebben, amikor még én végeztem, ezt államvizsgának hívtuk, de most ez a hivatalos neve. Intézményenként mások a szokások, van, ahol külön védik meg a hallgatók a szakdolgozatukat, és egy másik napon vizsgáznak a kiadott tételekből, nálunk ez egyszerre történt.

Megerőltető tanárnak-diáknak egyaránt. A hallgatók izgulnak, stresszes dolog ez, egyrészt készülni a vizsgára, másrészt végigülni egy fél napot. Az oktatóknak szintén fárasztó reggel 9-től délután 2-3-ig folyamatosan vizsgáztatni.

A hallgatóknak üzenem, hogy nem kell annyira félni, a legritkább esetben buktatnak meg valakit a záróvizsgán, ahhoz már nagyon készületlennek kell lenni. Még ha valaki izgul, és leblokkol, akkor is inkább segítőkészek a tanárok. Figyeljünk viszont arra, hogy mit tanulunk meg: nem ez volt az első eset, és az előző munkahelyemen is megtörtént, hogy a hallgatók ugyan kidolgozzák a tételeket, de akkora marhaságokat írnak bele, aminek semmi köze nincs a tananyaghoz, és mindenki ugyanazt szajkózza, a tanár meg csak fogja a fejét. Nem bemagolni kell a tételt, hanem azt bizonyítani, hogy összefüggéseiben látjuk át a tanultakat, értelmiségihez méltóan közelítünk a tananyaghoz, tudunk példákat hozni a mindennapi életből, a médiában olvasottakból, látottakból.

Például volt több hallgató, aki közölte, hogy a kormány a multikat támogatja a KKV-kal szemben. Gondolom, ez volt az általuk kidolgozott tételben. Na, erre mindegyik vizsgáztató rákérdezett, hogy ugyan mondjon már egy olyan ellenpéldát, ami pont az elmúlt hónapokban nem ezt bizonyítja. Szerencsére a legtöbbüknek beugrott a vasárnapi boltbezárás, amit ugyan lehet politikailag vitatni, de az tuti, hogy a nagy áruházláncoknak nem tett jót.

Szóval használjuk a józan eszünket, gondolkodjunk! Ha ezt látja a vizsgáztató, akkor abból csak jól jöhetünk ki.

Kb. így néz ki a záróvizsga:

Forrás: http://www.nyf.hu/cpg/albums/GTK%20Zarovizsga%202013%20jan/normal_Zvizsga_2013_jan_022.jpg

Tudományos forrás

Szóval a Wikipédia: ahogy mondtam, nagyon jó információforrás, de nem számít tudományos forrásnak. A szakdolgozati követelmények a mi intézményünkben legalább 15 nyomtatott, tudományos folyóiratot, könyvet követelnek meg a szakdolgozat irodalomjegyzékében.

Ilyen folyóiratok lehetnek például azok, amelyek megtalálhatóak a MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa) oldalon. Nagyon hasznos, úgy irodalomjegyzékhez, mint teljes cikk lekéréséhez. Velem is megtörtént, hogy nem kaptam a cikkemből példányt, de be kellett adnom a doktorihoz, és lekértem a MATARKÁ-ból. Igaz, hogy fizetni kellett érte egy jelképes összeget, de még így is egyszerűbb volt, mint a szerkesztőséget nyaggatni a folyóirat papíralapú példányáért.

A szerző neve, témakör, illetve folyóirat neve alapján is lehet keresni. Most, hogy kíváncsiságból beírtam a saját nevem, vicces módon az anyám néhány publikációja is megjelent, ugyanúgy hívnak minket... :) Ilyenkor tudni kell, hogy a minket érdeklő szerző milyen témában publikál, mivel névazonosságok mindig előfordulhatnak. Esetünkben anyu könyvtártudomány, én pedig tudásmenedzsment témájában. De kiderült, hogy velem azonos nevű szerző publikál komolyzenei, illetve skandináv irodalom témában is.

Plágium

Több kínos esetbe is belefutottam a napokban a plagizálás témájában. Egy hallgató olyan évfolyamdolgozatot adott be, amelyet gyakorlatilag a Wikipédiáról másolt be forrásmegjelölés nélkül. Ez kb. a legsúlyosabb bűn, amit a tudományos életben el lehet követni. A főiskolák Hallgatói Szabályzata erről általában ezt mondja:

"Plágiumként értelmezi az az eset, amikor a hallgató úgy használja fel mások szellemi termékét, hogy nem ismeri el, nem jelöli meg annak eredeti forrását. Akár tudatosan, akár nem tudatosan teszi ezt, valójában saját szellemi teljesítményeként tünteti fel mások eredményét, azaz más személy szellemi tulajdonával él vissza."

Ez automatikus bukást jelent abban a félévben, súlyosabb esetben fegyelmi eljárást.

Több oka lehet a plágiumnak, és többféleképpen is lehet tenni ellene. Egyrészt a tanulmányok elején a Kutatásmódszertan tárgyban fel kell készíteni a hallgatót arra, hogy mi a plágium, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy akár véletlenül is elkövesse, megismertetni az idézés szabályaival

Másrészt kiváló plágiumellenőrző lehetőségek állnak a tanár rendelkezésére. Egyrészt a Google, másrészt a Magyar Tudományos Akadémia SZTAKI által kifejlesztett KOPI nevú program. Ezt többször használtam szakdolgozatok leellenőrzésére.

A plagizáló hallgatóknak pedig üzenem, hogy sajnos a tanároknak egyből feltűnik a gyanúsan megfogalmazott szöveg, ami kilóg a dolgozat szövegkörnyezetéből, tehát a lebukás esélye nagy. Van rá azonban megoldás: egyszerűen idézzük a meghivatkozott szöveget! A Wikipédiát azonban ne, mert bármennyire is hasznos információ, nem számít tudományos forrásnak. Erről írok a következő alkalommal.

És hogy stílszerű legyek. Forrás: http://www.frisss.hu/eletmod/igy-mukodik-plagiumkereso-a-sek-en

Hamis nyelvvizsga?

Időről időre felbukkannak hírek olyan hallgatókról, akik hamisított nyelvvizsgával szeretnék megszerezni a diplomájukat, rosszabb esetben hamisítókról, akik pénzért adnak nyelvvizsgát. A lebukás esélye nagy, mivel a nyelvvizsgák eredetiségét a felsőoktatási intézmények egy online felületen tudják ellenőrizni, ami az Oktatási Hivatal honlapján található. Így pillanatokon belül kiderül, ha egy nyelvvizsga nem eredeti. A trükközők feltételezhetően abban bíznak, hogy az intézmények csak szúrópróbaszerűen ellenőriznek, vagy nem is tudna a fent említett lehetőségről.

A mi intézményünkben ez tiszta sor: a rektor csak akkor írja alá a diplomát, ha mellé csatoljuk a fent említett online felületről kinyomtatott bizonylatot.

A magam részéről a trükközést feleslegesnek érzem: egy nyelv tudása annyi pluszt ad egy ember életében, hogy érdemes befektetni a pár év munkát. Jómagam is 40 felett szereztem meg a második nyelvvizsgámat, ami a doktori fokozathoz kellett, de azt kell, hogy mondjam, ez volt az egyik legkellemesebb része a folyamatnak. Mindig jó, és érdemes új dolgokat megtanulni, különösen egy nyelvet a mai világban, ahol akkor, és azt kapunk meg a telefonra, számítógépre, olyan nyelven, amilyenen csak akarjuk.

Amikor én elkezdtem nyelvet tanulni és tanítani, könyvekkel, magnószalagokkal kellett kínlódnunk. Ma reggel bekapcsolom az online olasz rádiót, és egyből kapom a "tanulnivalót", hírek, dalszövegek, beszélgetések formájában teljesen ingyen. A nyelvtanulók paradicsoma a 21. század, csak már annyira magától értetődővé vált, hogy hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni!

A tanárokról általában

Egy régebbi bejegyzésem ihlette ezt a mostanit, de fontosnak tartom a kérdést.

Jómagam is tanárcsaládból származó tanárként azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egy jó tanár az ember életében. Most ez pont onnan jutott az eszembe, hogy olvasom Bőgel György egyik cikkét alkalmasint a jövő iparágáról. Teljesen mindegy egyébként, hogy miről ír, mindig lényeglátó, szellemes, egyéni, és mindehhez jó a stílusa. Öröm olvasni. Egyébként tanárom volt a CEU üzleti iskolájában, onnan az ismeretség.

Nekem is több éves tanítási gyakorlatom van, két év gimnáziumban, hat év egyetemen, nyolc év főiskolán, bár az előző munkahelyemen nem tanítottam teljes állásban. Jelenleg nem oktatói beosztásban vagyok, kicsit hiányolom is, de a következő félévben lesz még alkalmam tanítani, ugyanis lecsaptam a kutatásmódszertan tárgyra, amit nagyon fontosnak tartok.

Diplomaosztó

Több diplomaosztóról is szó van. Részben folyik a munkahelyemen a diplomaosztó szervezése, részben készülök a saját doktorrá avatásomra. Ez mindenféle feladattal jár, leginkább praktikus, gyakorlatias dolgok. Ma pl. hallgatókat toboroztunk az alábbi feladatokra:

• hallgatói eskü szövegének előolvasása (ez az, ami úgy kezdődik, hogy Én, Gipsz Jakab fogadom, és persze a saját nevük helyett mindig egy csomóan a Gipsz Jakabot mondják)
• végzős hallgató felkérése a hallgatói búcsúbeszéd megírására, és felolvasására, szerencsére van egy nagyon aktív, és média-tapasztalattal rendelkező végzősünk, aki boldogan elvállalta
• zászlóvivők beszervezése, lehetőleg szép szál, nem ájulós fiúk, akik nem dőlnek ki egy óra alatt az iskolaudvaron

Ezen kívül folyik a talár, és kalap próbája, úgy a hallgatók, mint az én részemről. Az elődöm jóval magasabb volt nálam, de a talár jó, a kalap is oké lesz, ha kontyot csinálok. Valamilyen oknál fogva a tanári kalapról nem egy, hanem két bojt lóg le, először erre azt hittük, hogy valami vicc, de a többi kalap is ilyen volt.

Tempus, Erasmus

Írok már egy kis titkot, ha már itt beharangoztam sejtelmesen. :) Na jó, nem olyan nagy titok, arról van szó, hogy egy hónapja csinálom itt az Erasmus pályázatok szakmai értékelését. Ez az Erasmus az az Erasmus, amit a hallgatók csak úgy ismernek, hogy lehet menni külföldi egyetemekre bulizni, még filmek is születtek ebben a témában (Lakótársat keresünk).

Én úgy keveredtem belem hogy jelentkeztem pályázati szakértőnek a felsőoktatási részlegbe, be is válogattak. Márciusban jött az értesítés, hogy a jövő évi intézményi pályázatokat kell értékelni, ugyanis az egyetemek, főiskolák ilyenkor kérnek arra pénzt, hogy szeptembertől hány diák mehet külföldre, illetve hány jöhet Magyarországra az illető intézménybe. A pénzt az EU adja, a pályázatokat viszont az adott országbeli szakértők bírálják el, ez vagyok én.

Úgyhogy reszkessetek egerek, én döntöm el, hogy jövőre ki utazhat! Jó, azért ez ebben a formában nem igaz, két független szakértő bírál egy pályázatot, és a végső szót a Tempus közalapítvány mint az EU magyar szerve (nemzeti partnere) mondja ki.

Változtatások

A régi olvasóknak biztos feltűnt, hogy megváltozott a blog neve, és úgy tervezem, hogy a fókusza is. Eddig főleg a doktori folyamatról számoltam be, de mivel ezen már túl vagyok, szeretnék kicsit jobban a munkámra koncentrálni. És mivel ez a felsőoktatás, ezért a blog címét és leírását is megváltoztattam.

A bejegyzések továbbra is a mindennapjaimat fogják bemutatni, és igyekszem kicsit sűrűbben is írni, akár rövidebben is, de többet.

MTMT

A címben szereplő titokzatos rövidítés az MTMT a Magyar Tudományos Művek Tárát takarja. Egy, a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott országos, egységes online adatbázisról van szó, amibe minden magyar szakember felviheti tudományos publikációinak adatait. A publikálásról már beszéltem itt a blogon, és még fogok is, nagyon fontos téma, gyakorlatilag megkerülhetetlen a tudományos életben.

Nagyon tanulságos volt az a folyamat, amit az elmúlt pár évben végigkövettem. Még vagy 3 éve hallottam először erről a kezdeményezésről, és úgy gondoltam, hogy érdemes feltölteni az adataimat. A felülete elég faramuci, de mint informatikai vénával rendelkező, sikeresen megküzdöttem vele. Azóta több munkahelyváltáson is túlvagyok, ami annyiban érinti az MTMT-t, hogy mindig meg kellett kérnem az adott intézményben ezzel foglalkozó szakembert (általában a könyvtárost), hogy rendeljen hozzá az intézményemhez.

Azóta annyiban változott a helyzet, hogy az önkéntesből gyakorlatilag kötelezővé vált az MTMT-ben való megjelenés, tehát aki egyetemen, főiskolán oktat, és emellett publikál, köteles felvinnie a publikációi címét, és egyéb adatait (szerzőtárs, kiadó, folyóirat, stb.) az MTMT-be.

Személy szerint én ezt nagyon üdvösnek tartom. Egyrészt mindig jó, ha van egy mindenki számára hozzáférhető, kereshető adatbázis. Másrészt a doktori.hu oldallal is kapcsolatban van, aki abban megjelenik, tehát megcsinálta a PhD-ját, annak a publikációit az MTMT-ben is meg lehet keresni. Ez is a tudásmegosztás, tudásmenedzsment egyik jó példája. Best practice, amit magyarra általában jó gyakorlatnak szoktak fordítani, de szerintem a bevált gyakorlat, vagy jó példa sokkal magyarosabb, ezt csak zárójelben jegyzem meg.

Következő témánk a publikációk!