SCORM

Szóval a SCORM. A Sharable Content Object Reference Model rövidítése (megosztható tartalomobjektum-hivatkozási modell), hogy csúnyán, magyartalanul fordítsam le. Tulajdonképpen az eLearning tananyagok egyik szabványa, ami azt teszi lehetővé, hogy a tananyagokat át tudjuk vinni egyik oktatási felületről a másikba, akár különböző LMS-ek között is, pl. Moodle-ből ILIAS-ba. Segítségével az is követhető, hogy a hallgató mennyit végzett el az adott kurzusból.

Eredetileg az amerikai védelmi minisztérium fejlesztette ki, utána szélesebb körben is elterjedt. Vicces egyébként, hogy az ILIAS-t meg a NATO használja, valami miatt ezek a katonai szervezetek nagyon sikeresek az eLearning alkalmazásában, nálunk pl. a Zrínyi Egyetem. Vulgárpszichológiai analízissel megkockáztatnám, hogy azért sokkal sikeresebbek, mint a civil alkalmazások, mert a katonaságnál mindenki azt csinálja, amit mondanak neki, használni kell a keretrendszert, nincs kecmec. Míg ellenben ezek a nyavalyás civilek csak akkor és úgy használják, ha úri kedvük úgy tartja. :)

Hát ez is okozta a szabványokból való kiábrándulást. Igazából erről még nem olvastam semmilyen megalapozott tanulmányt (lehet, hogy meg kéne írni), de az volt az érzésem, hogy szabványok ide, avagy oda, nem nagyon importálnak az emberek objektumokat (képeket, tanulási egységeket, stb.) rendszerek között, mert mindenki a saját készítésű dolgokat preferálja, ugyanis nincs két egyforma kurzus. A gondolat tavaly ilyenkor merült fel bennem, mikor Brüsszelben egy ezzel foglalkozó projekt záró értékelését végeztük. Persze mindenféle egyéb technikai probléma is szerepet játszhat ebben, SCORM anyagot exportálni-importálni legalább annyi átkozódást váltott ki belőlem, mint a régi varrógépünkkel való kínlódás. :) Rendszeresen a programozó kollégák segítségét kellett kérnem. 

E-tananyag pályázatok

Hazajöttem. Itthon egyből várt a munka: be kellett terjesztenem az e-tananyag pályázat eredményeit a főiskola oktatási bizottsága elé. Sajna összesen hárman pályáztak, de nem is volt baj, mivel a tananyagok annyira jól sikerültek, és a szavazáson is nagyjából holtverseny jött ki, hogy egybehangzó döntéssel három első helyezettet adott ki a bizottság egyenlő pénzjutalommal. Én ugyan eleresztettem egy poént, miszerint jobban örülnék ötvenezer forinttal több pénznek, mit egy megosztott első helynek, de mindenki megbotránkozva nézett rám, és az intézetvezető kolléga elkezdte magyarázni, hogy nadehát Elektra, a  megbecsülés! Mondtam, hogy csak vicceltem.

Nincs sajnos nekünk magyaroknak se humorunk, öniróniánk meg pláne, kint az olasz meg angol kollégákkal nagyon jókat szórakoztunk a kulturális különbségeken. Különösen az angolok nem veszik komolyan magukat, ami sokat tud néha segíteni (ld. Monty Python).


Na de vissza a tananyagokhoz. Mindegyik pedagógiailag átgondolt, megfelel a távoktatás elveinek, tartalomjegyzék, oktatási cél, önellenőrzés lehetősége, stb. Technikailag egy a Reload editorral, kettő az Adobe Captivate-tel készült, ez utóbbit egy KMOP pályázat során szereztük be az Adobe eLearning Suite részeként, nagyon jól ki tudja a Csoport használni. Mindegyik tananyag SCORM kompatibilis, ez egy szabvány az eLearningben, erről fog szólni a következő poszt.

Európai Bizottság

Szóval hétfő óta itt vagyok Luxemburgban, immár hatodik éve csinálom ezt a munkát, minden évben 1-2 hétig. Az Európai Bizottság informatikai igazgatósága által meghirdetett nemzetközi pályázatok elbírálásában segédkezem sok más kollégával együtt, idén rengetegen vagyunk, több, mint ötven független szakértő gyűlt össze az EU minden országából.

A pályázatok részben az eLearninggel foglalkoznak, nagy nemzetközi konzorciumok által beadott, határokon átnyúló projektek ezek. Általánosságban itt is jellemző, hogy Magyarország sajnos nagyon le van maradva, mi még mindig a tartalomkészítéssel küzdünk, bár az elmúlt években a TÁMOP pályázatok sokat lendítettek az ügyön, az EU-ban pedig már évek óta azt preferálják, hogy a már meglévő tananyagokat juttassák el minél több felhasználóhoz.

A munka fárasztó, de nem panaszkodom, mivel rengeteget tanulok ilyenkor. A város viszont nagyon kellemes, csak azt az óceáni időjárást tudnám feledni! 

Publikációk

Talán nem árulok el nagy titkot a nagyérdeműnek, ha leírom, hogy a cikkem a Vezetéstudomány folyóiratban fog megjelenni. Ez azért fontos, mert a doktori iskolának van egy listája magyar és külföldi folyóiratokkal, és ahhoz, hogy én ott labdába rúgjak, erről a listáról két folyóiratban kötelező egy angol és egy magyar nyelvű cikk megjelentetése. Nekem már a magyar megvolt, az elmúlt félévben a másikkal küzdöttem, és a napokban kaptam a pozitív visszajelzést az elfogadásról. Tegnapelőtt beügettem a szerkesztőhöz megbeszélni néhány részletet, meg hogy személyesen is találkozzunk, lássa, hogy bizalomgerjesztő jelenség vagyok élőben.

Szubjektív vélemény következik! Ezek a tiszteletkörök nekem először kissé nehezen mentek, de a témavezetőm ránevelt az elvárt viselkedésre (mindenkivel borzasztóan tisztelettudónak kell lenni a magyar tudományos életben). Azóta sem vagyok benne biztos, hogy ezek szükségesek-e, de attól tartok, hogy igen a magyar rögvalóság ismeretében. Én ugyanis tudományosan egy nemzetközi közegben szocializálódtam, és ott azért leginkább az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra. 

Megyek is a jövő héten a nemzetközi közegbe, nem leszek itthon, de külföldről is írni fogok, ha esténként hozzájutok, és akkor elárulom, hogy pontosan hol vagyok, és mit is csinálok. : )

Blogok az oktatásban

Egy főiskolai rendezvényen összefutottam Kovács Ilma tanárnővel, "a magyar távoktatás nagyasszonyával". Ez utóbbi epitethon ornanst (eposzi jelzőt) nem én találtam ki, hanem több helyen is olvastam, és nagyon találónak érzem. Ezúton is üdvözlöm a tanárnőt, ugyanis felfedve inkognitómat, elküldtem neki a blog címét.

Mindezt azért, mert tőlem teljesen függetlenül elmesélte egy tavalyi élményét egy közös blogolás formájában megvalósuló konnektivista oktatási kezdeményezésről. Az erről írt részletes esettanulmánya az Oktatás-Informatikában olvasható. Beszélgetésünk során sok kérdés felmerült a hallgatói önállóságról, a tanári inspirációról, a közösségi oldalak oktatási célra való felhasználásáról.

Abban egyetértettünk, hogy ez az új tanulási mód mindenesetre új képességeket és gondolkodásmódot követel, de ha a hallgatók legyőzik saját pszichológiai korlátaikat és mellesleg a hagyományos poroszos oktatási rendszerben szerzett gátlásaikat, akkor szárnyalnak és élvezik az új tanulási formákat.

„Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel"

A fenti címmel rendezte meg konferenciáját a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására Szegeden. Témavezetőm kért meg, hogy helyettesítsem, egyben adjak is elő, ami mindig jól jön a PhD-hoz, ráadásul a cikk nem konferenciakötetben, hanem a fenti egyesület kiadványában fog megjelenni. Mostanában szerencsém van ezekkel a szakmai összejövetelekkel: a múltkorin sem unatkoztam, és itt is nagyon jó társaság gyűlt össze, PhD előtt-után álló korombeli egyetemi-főiskolai oktatók. A szekciókat is jól állították össze, hasonló témák kerültek egy blokkba, érdeklődéssel hallgattuk egymást.

Frederick Winslow Taylor, a futószalag feltalálója (Wikipedia)

Külön öröm volt találkozni Székely Csaba tanár úrral, akit egyrészt nagyon nagyra becsülök, másrészt segített, hogy egy előző cikkem megjelenjen a doktori iskola által megkövetelt egyik folyóiratban, ezért külön hálás vagyok neki, és örültem, hogy a Taylor-díjat is ő kapta meg idén. A konferencia szervezője, Keczer Gabriella is az ő PhD hallgatója volt, szintén szimpatikus, hála neki, jó hangulatban és szervezetten folytak a dolgok.

Az előadásommal kapcsolatban az alábbi témák merültek fel:

• általános trend, hogy a nyomtatott tananyagot felváltja az elektronikus
• Moodle, CooSpace,  ILIAS  - ezek az LMS-ek a legelterjedtebbek a felsőoktatásban, vannak különbségek, de alapvetően mindegyik használható
• kérdés volt, hogy érdemes-e saját fejlesztésű LMS-t létrehozni - szerintem nem, vagy csak nagyon speciális célokra, így is úgy tűnik, hogy előbb-utóbb a Moodle fogja uralni az ingyenes, nyílt forráskódú LMS-ek piacát
• a szabványosításoktól (pl. SCORM) nagyon sokat vártunk pár éve az e-learning tananyagok terén, ehhez képest nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, erről még sokat tudnék írni

Mások témái voltak a nők jelenléte a felsőoktatás felsővezetői között (elenyésző), az Z, Y generáció tehetségmenedzsmentje, a továbbképzés helyzete a magyar tulajdonú KKV vállalatokban (siralmas, vagy el sem engedik pl. főiskolára a beosztottat, vagy bónuszként kezelik, ahelyett, hogy természetes lenne).

És végül egy jó hír fogadott, mikor hazaértem: meg fog jelenni a hányatott sorsú cikkem, mehetek nyelvvizsgázni, és ha az is megvan, bejelentkezni fokozatszerzésre, és akkor már nem doktorandusz leszek, hanem doktorjelölt, juhé!