A tanárokról általában

Egy régebbi bejegyzésem ihlette ezt a mostanit, de fontosnak tartom a kérdést.

Jómagam is tanárcsaládból származó tanárként azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egy jó tanár az ember életében. Most ez pont onnan jutott az eszembe, hogy olvasom Bőgel György egyik cikkét alkalmasint a jövő iparágáról. Teljesen mindegy egyébként, hogy miről ír, mindig lényeglátó, szellemes, egyéni, és mindehhez jó a stílusa. Öröm olvasni. Egyébként tanárom volt a CEU üzleti iskolájában, onnan az ismeretség.

Nekem is több éves tanítási gyakorlatom van, két év gimnáziumban, hat év egyetemen, nyolc év főiskolán, bár az előző munkahelyemen nem tanítottam teljes állásban. Jelenleg nem oktatói beosztásban vagyok, kicsit hiányolom is, de a következő félévben lesz még alkalmam tanítani, ugyanis lecsaptam a kutatásmódszertan tárgyra, amit nagyon fontosnak tartok.

Diplomaosztó

Több diplomaosztóról is szó van. Részben folyik a munkahelyemen a diplomaosztó szervezése, részben készülök a saját doktorrá avatásomra. Ez mindenféle feladattal jár, leginkább praktikus, gyakorlatias dolgok. Ma pl. hallgatókat toboroztunk az alábbi feladatokra:

• hallgatói eskü szövegének előolvasása (ez az, ami úgy kezdődik, hogy Én, Gipsz Jakab fogadom, és persze a saját nevük helyett mindig egy csomóan a Gipsz Jakabot mondják)
• végzős hallgató felkérése a hallgatói búcsúbeszéd megírására, és felolvasására, szerencsére van egy nagyon aktív, és média-tapasztalattal rendelkező végzősünk, aki boldogan elvállalta
• zászlóvivők beszervezése, lehetőleg szép szál, nem ájulós fiúk, akik nem dőlnek ki egy óra alatt az iskolaudvaron

Ezen kívül folyik a talár, és kalap próbája, úgy a hallgatók, mint az én részemről. Az elődöm jóval magasabb volt nálam, de a talár jó, a kalap is oké lesz, ha kontyot csinálok. Valamilyen oknál fogva a tanári kalapról nem egy, hanem két bojt lóg le, először erre azt hittük, hogy valami vicc, de a többi kalap is ilyen volt.

Tempus, Erasmus

Írok már egy kis titkot, ha már itt beharangoztam sejtelmesen. :) Na jó, nem olyan nagy titok, arról van szó, hogy egy hónapja csinálom itt az Erasmus pályázatok szakmai értékelését. Ez az Erasmus az az Erasmus, amit a hallgatók csak úgy ismernek, hogy lehet menni külföldi egyetemekre bulizni, még filmek is születtek ebben a témában (Lakótársat keresünk).

Én úgy keveredtem belem hogy jelentkeztem pályázati szakértőnek a felsőoktatási részlegbe, be is válogattak. Márciusban jött az értesítés, hogy a jövő évi intézményi pályázatokat kell értékelni, ugyanis az egyetemek, főiskolák ilyenkor kérnek arra pénzt, hogy szeptembertől hány diák mehet külföldre, illetve hány jöhet Magyarországra az illető intézménybe. A pénzt az EU adja, a pályázatokat viszont az adott országbeli szakértők bírálják el, ez vagyok én.

Úgyhogy reszkessetek egerek, én döntöm el, hogy jövőre ki utazhat! Jó, azért ez ebben a formában nem igaz, két független szakértő bírál egy pályázatot, és a végső szót a Tempus közalapítvány mint az EU magyar szerve (nemzeti partnere) mondja ki.

Változtatások

A régi olvasóknak biztos feltűnt, hogy megváltozott a blog neve, és úgy tervezem, hogy a fókusza is. Eddig főleg a doktori folyamatról számoltam be, de mivel ezen már túl vagyok, szeretnék kicsit jobban a munkámra koncentrálni. És mivel ez a felsőoktatás, ezért a blog címét és leírását is megváltoztattam.

A bejegyzések továbbra is a mindennapjaimat fogják bemutatni, és igyekszem kicsit sűrűbben is írni, akár rövidebben is, de többet.