Technológiatranszfer Magyarországon

A fenti címmel rendezett ülést ma a Magyar Közgazdasági Társaság, aminek tavasz óta a tagja vagyok. Meg is emlékeztem egy  szellemeskedő bejegyzésben róluk régebben itt is. A részletes programot ld. lent.*
 
Béza Dániel előadása a külföldi és magyar példákat tekintette át, Kállay László pedig a transzfer támogatásának különböző típusairól beszélt. Gyakorlatibb jellegű volt Novotny Ádám (nem Zoltán) előadása, aki inkább a gyakorlatban megvalósuló transzferről, illetve a magyar környezetről beszélt. A hozzászólásokkor én is felszólaltam, és terjesztettem kissé az igét, beszéltem a jelenlegi munkahelyemről és a képzéseinkről.

Személy szerint hasznosnak találtam, mert illeszkedett a PhD kutatási témámba, de annyira nem volt jelentőségteljes a munkám szempontjából, maximum annyi, hogy talán páran emlékezni fognak rá, hogy mi is szervezünk vállalkozás-központú szemléletű képzéseket Magyarországon és Európában.

*

A Magyar Közgazdasági Társaság vitát rendez "Technológiatranszfer Magyarországon" címmel 2012. október 30-án, kedden 10 és 12.30 óra között Budapesten. (A vitaülés helyszínéről újabb tájékoztatást küldünk.)

A vita alapja a Budapesti Corvinus Egyetemen a TÁMOP 4.2.1-09/1/KMR-2009-0002 projekt keretében végzett kutatás. A rendezvényen A technológiatranszfer helyzete és lehetőségei Magyarországon - A lehetséges kitörési pontok címmel Béza Dániel c. egyetemi docens (BCE Kisvállalkozás-fejlesztési Központ), A vállalatok és az egyetemek innovációs együttműködésének új lehetősége címmel pedig Kállay László egyetemi docens (BCE Kisvállalkozás-fejlesztési Központ) tartanak előadást. Felkért hozzászólók: Papanek Gábor DSc, professor emeritus (GKI Gazdaságkutató Zrt.) és Novotny Zoltán főiskolai docens (Esterházy Károly Főiskola). A vitát Halm Tamás, az MKT főtitkára vezeti.

Tanárok

Jómagam is tanárcsaládból származó tanárként azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egy jó tanár az ember életében. Most ez pont onnan jutott az eszembe, hogy az IT Business közli Bőgel György egyik cikkét alkalmasint az outsourcingról (amit nem outszórszingnak, hanem autszórszingnak kell ejteni, hogy én is tanárkodjak egy kicsit :)). Teljesen mindegy egyébként, hogy miről ír, mindig lényeglátó, szellemes, egyéni, és mindehhez jó a stílusa. Öröm olvasni. Egyébként tanárom volt a CEU üzleti iskolájában, onnan az ismeretség.

A másik kedves volt professzorom Székely Csaba, szerintem már róla is zengtem itt himnuszokat.

Nekem is több éves tanítási gyakorlatom van, két év gimnáziumban, hat év egyetemen, nyolc év főiskolán, bár az előző munkahelyemen nem tanítottam teljes állásban. Jelenleg nem oktatói beosztásban vagyok, kicsit hiányolom is, remélem, lesz még alkalmam tanítani a jövőben. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon jó tanár vagyok, a diákok imádnak. :)


 

Tudásmenedzsment a munkahelyen

Tegnap volt egy összejövetel kb. 30-40 embernek, akik többé-kevésbé érintettek ebben az EU-projektben, amin most dolgozunk. Dicséretes, hogy van a folyamatok összehangolására kinevezett kolléga, aki konkrétan a tudásmenedzsment szervezési feladatait látja el. A főfőnök által tartott nagyon lényegretörő összefoglaló után ő kapott szót, és borzasztó stílusban elkezdte vázolni a TM-stratégiát, angol szakkifejezéseket le nem fordítva, hosszadalmasan, unalmasan, a "víziót" emlegetve. Nem csoda, hogy a hallgatóság zsongott, elterelődött a figyelem, felálltak, kimentek, beszélgettek, mást csináltak.

Fogtam a fejem: borzasztóan fontos lenne tényleg, hogy a közös feladatokról, együttműködésről mindenki tájékozódjon, de nem így. Iskolapéldája volt annak, hogy hogyan rettentsük el az embereket a tudásmegosztástól. Egyrészt a kolléga még nagyon fiatal, de ez nem kellene, hogy gátolja az emberekkel való bánásmód képességét, különösen, hogy állítása szerint nagy cégeknél dolgozott tanácsadóként hasonló munkakörben. A másik probléma az volt, hogy alapvetően egyetemi embereknek próbált meg túlságosan menedzsment-hozzáállással eladni valamit, ami erős ellenkezést váltottt ki.

Végül túlzottan lelkesedett. Tudom, hogy ezzel eléggé szembemegyek a trenddel, de saját tapasztalatból tudom, hogy nekünk magyaroknak kifejezetten visszatetsző a lelkes hozzáállás. Ha jó értelemben véve földhözragadtan, racionálisan, kis szkepszissel, esetleg humorosan adjuk elő a dolgokat, sokkal nagyobb együttérzést és kooperációt váltunk ki a hallgatóságból, mintha a föld felett lebegve a saját missziónkat igyekszünk ráerőltetni a hallgatóságra. Na nem baj, majd megtanulja tíz év alatt.

Nagyon szimpatikus volt viszont a főfőnök hozzáállása: elmondta, hogy mennyi pénzünk van jelenleg, mennyit kell további pályázatokon megnyerni ahhoz, hogy a tovább tudjunk dolgozni, és a támogatás kifutása után mit kell tennünk ahhoz, hogy a jövőben is fennmaradjon a projekt. Ez tiszta, világos beszéd volt, mindenki számára kiderült, hogy mi a feladata ahhoz, hogy ne szűnjön meg a munkája. Régen hallottam már ilyen korrekt tájékoztatást! Ráadásul mindez nem egy vezetőségi tanácskozáson hangzott el, hanem minden dolgozó füle hallatára, ez az igazi munkahelyi információáramlás és demokrácia.

 

Oktatási vásár

Ezt a bejegyzést Pozsonyban írom, ahol egy Educatio-szerû vásáron népszerûsítjük éppen a képzési programokat. Sajnos tableten, aminek még mindig nem békéltem meg a virtuális billentyûzetével. Eddig nagyon pozitívak az élményeim, jó úgy hallgatókat toborozni, hogy van pénz a marketingre. Ráadásul ez EU-pénz, amit el kell költeni bizonyos idön belül.

Szóval örülõk, legalább mást csinálok, mint eddig. Általánosságban azt látom, hogy mindenhol nagy harc folyik a hallgatókért, és ez egész Európára vonatkozik.

Új munkahely

Kedves Olvasók! Mint bizonyára észrevették, kissé eltűntem. Október 1.-én kezdtem az új munkahelyen, de előtte még elmentünk egy hétre utónyaralni Olaszországba. 

A munkahely így két nap után nagyon jónak tűnik, egy nagy EU projektben kell hallgatókat toborozni, MSc és PhD képzéseket indítani, szóval hasonló az eddigi munkámhoz. A projekt érdekes és jól szervezett. Sokat fogok utazni külföldi oktatási kiállításokra.

Ma pl. egy konferencián voltam délután, délelőtt megbeszélés volt, ahol pl. a végén az asztal körül ülőknek mind el kellett mondani, hogy mi a feladata, és milyen határidővel. Ez nagyon tetszett, egyértelműsíti a dolgokat. Én egyből találtam magamnak munkát: jövő héten egy workshopra megyünk, ill. a tudásmenedzsment folyamatokba fogok bekapcsolódni, ami konkrétan a PhD témám. Lehet, hogy kicsit kevesebbet írok emiatt mostanában, de azért hetente egyszer mindenképpen.