Poziteam műhely

Egy újabb szakmai programról szeretnék beszámolni: szerdán a Poziteam tudásmenedzsment bővített műhelyt tartott. Nem akarom részletesen bemutatni, a részletekről itt egy link, inkább az általános benyomásaimat mondanám el.

Érezhet volt, hogy az üzleti szféra mennyivel jobban rajta tartja az e-learning ütőerén a kezét, mint a felsőoktatás, hogy  kissé képzavarosan fogalmazzak. Különösen projekt-együttműködések kapcsán olyan európai színvonalú anyagokat, kezdeményezéseket mutattak be, hogy ihaj. A másik észrevételem az volt, hogy az emberi oldalról mindenki ugyanazokkal a problémákkal küzd, nevezetesen, hogy szép, szép a tudásmegosztás, de amíg az emberek/cégek azért tartják meg maguknak az információkat, mert ezzel biztosítják a versenyelőnyüket és a pozíciójukat, addig nem fog működni a dolog.

Viszont az megerősítésként hatott, miszerint mások is úgy látják, hogy  kompetenciák fejlődése és a mobil eszközök elterjedése biztosítja az e-learning (és ezt most értsük nagyon tág értelemben, belevéve a webkettes technológiákat is) további térhódítását, mondhatni természetessé válását.

Kinek jó az eLearning?

Visszakanyarodom akkor az eLearning témájához, ahogy azt a kedves hozzászóló kérte.

Kérdések: Mikor válik elég éretté a hallgató az eLearning-hez (implicit állítás: az eLearning sokkal több önálló tanulást feltételez)? 


Válaszom az implicit állításra: igen, sokkal több önálló tanulást feltételez, és nem is biztos, hogy mindenkinek alkalmas. A mi angol nyelvű képzésünkön elég nagy a lemorzsolódás, mellesleg szólva a jelentkezők se rágják a küszöböt nagy mennyiségben, ugyanis annyira új ez a fajta oktatás, hogy idegenkedést vált ki a szülőkben. Tipikus kérdés fanyalgó hangon: - Jaj, akkor tanárral nem is találkozik a gyerek? Hát személyesen nem feltétlenül, na bumm.


Viszont aki marad, azt szoktam mondani, hogy túléli az első évet, az általában imádja, és nagyon megfelel az igényeinek. Amit közhelyszerűen szoktak mondani, munka, gyerek mellett. Van az említett kurzuson tánc- és képzőművész tanárnő, gyeses apuka Svájcban, Angliában élő nyomdász, és nem mellesleg két ifjú és sikeres érettségizett lány, az egyikük éppen Angliában folytatja a képzést, az anyaegyetemen, a másikuk pedig sikeresen építgeti tanulás mellett nemzetközi grafikus karrierjét, rendszeres megjelenésekkel grafikai magazinokban, webshoppal, stb. Illetve a balett táncosok és kőfaragók. : )


Az életkorral kapcsolatban sajnos nem tudok nyilatkozni, ugyanis én csak a 18+ korosztályt tanítom, fogalmam sincs, hogy általánosban, gimnáziumban hogyan működik. Sok EU-s program van egyébként ezen a téren, többek között a Sulinet is egy ilyen nemzetközi kezdeményezés része. Mindenképpen szorosabb tanári vezetést igényel, tehát a blended learninget tudom inkább elképzelni.

Image: Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net

Melyik formája milyen kortól eredményes? 

Fiatalabbaknak mindenképpen a játékosabb, esetlegesen csoportmunkával megoldott. Ami életkortól független, az, hogy borzasztóan erős motiváció és önfegyelem szükséges hozzá, illetve nagyon szoros időbeosztás. Ami még hirtelen eszembe jut, hogy az eLearning nagyon épül az angolszász típusú oktatásra, tehát hogy a hallgatóknak sokkal több önállóságot adnak, nem fogják a kezüket, kreativitást követelnek meg. Nem csoda, hiszen az angolszász világban alakult ki. Emiatt a mi poroszos oktatási rendszerünkben felnőtt fiatalok először kissé elbizonytalanodnak, de miután megismerték a rendszert, szárnyalnak és lelkesek.

A PhD-ról

Azt ígértem az előző posztban, hogy az e-learning hasznáról fogok írni. De inkább megváltoztatom a témát főleg a Schmitt Pál-ügy miatt. A politikai részébe most nem akarok belemenni, inkább elmondom, hogy nekem eddig hogy ment a PhD-m. Igen, tudom, a kisdoktori nem azonos az „úgynevezett PhD”-val.  A kisdoktoriról inkább idelinkelem Bőgel György, az isten posztját. J

Szóval elkezdtem a PhD-t 2008-ban önköltséges, távoktatásos hallgatóként, ami azt jelentette, hogy minden félévben leperkáltam 100 ezret, ebben az esetben nem én, hál’ istennek, mert a munkahelyem kifizette, felsőoktatási intézményként nekik ugyanolyan szükségük van arra, hogy nekem PhD-m legyen, mint nekem. 6 féléven keresztül bejártam órákra, amik általában munkaidőben voltak függetlenül attól, hogy mi távosok voltunk, együtt jártunk órákra a nappalisokkal. Megszereztem 180 kreditet, ami részben a vizsgákból, részben a publikációkból, részben az oktatási gyakrolatból állt össze.  A vizsgák elég komolyak voltak, én speciel a mikro- és makroökonómiára tanultam összesen vagy 10 napot, úgy értve, hogy otthon magoltam egy-egy hétig, szabit vettem ki, mert erre nem kapunk tanulmányi szabadságot.

A 7. félév végén megkaptam az abszolutóriumot, amikor a kellő mennyiségű publikációm is meglett. Már egy éve húzódik a fokozatszerzésre való bejelentkezésem, mivel ahhoz minimum 4 lektorált folyóiratcikk megjelentetése szükséges, magyar és angol nyelven, ebből kettő cikknek azokban a folyóiratokban kell megjelenni, amit a doktori iskola elvár. Hiába van nekem egy rahedli publikációm az elmúlt 10 évben, könyvrészlet, konferenciakiadvány, stb., azok nem elegek. Az egyik már megvan, most küzdök a másik megjelentetésével már vagy egy éve, ugyanis hol az egyik lektor dobta vissza átdolgozásra, hol a másik, az egyik közgazdász, ő a közgazdasági szempontokat kifogásolta, a másik statisztikus, az meg a statisztikaiakat, mellesleg a két vélemény egymástól homlokegyenesen eltérő volt... Most adom be harmadjára, talán elfogadják.

Utána már csak le kell tennem még egy nyelvvizsgát, mert kettő kell összesen, és mehetek szigorlatozni, ill. megírni a disszertációmat, megvédeni először a házi védésen, utána minimum egy fél év múlva a doktori védésen, és meg is vagyok. Ez legjobb esetben is 5 év munka.

Mi az eLearning?

Sose szerettem a definíciókat. Mindig valami olyan unalmas, száraz, megtanulandó dolog volt főleg általánosban, amivel nem boldogultam. Nem tudtam magolni, kivéve a verseket, de azoknak legalább van dallama. Szóval az e-learning meghatározása is problémás, nemcsak a fentiek miatt, hanem a szakirodalomban sem egységes. Direkt írtam kétféleképen a szót, kisbetűvel, nagybetűvel, kötőjellel is írják. Ebből is látszik, hogy még nem kiforrott az ügy. Bár eLearningről (asszem, maradok ennél a verziónál) már vagy 15 éve beszélnek, főleg az USÁ-ban van nagy hagyománya, és ott jóval elterjedtebb, mint nálunk.

Image: ddpavumba / FreeDigitalPhotos.net

Nagyon általánosan véve az eLearning minden olyan oktatásra, tanulásra vonatkozik, ami elektronikus médiumokon folyik. Máris találtam egy ellentmondást: a magyar Wikipédia számítógépes hálózaton elérhető képzési formaként definiálja, míg az angol az én fenti definíciómhoz hasonlít : ”all forms of electronically supported learning and teaching”. Vannak aztán mindenféle más verziók is, számítógép-alapú tanulás és tanítás, kollaboratív tanulás, technológiával támogatott tanulás, stb.

 Az úgyenvezett tiszta eLearning kezdeményezések általában elhaltak, a leghíresebb példa az angliai Open University bebukása, amire fontmilliókat áldoztak, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Véleményem szerint kissé még korai volt a kezdeményezés 2003-ban. Akkoriban mindenki azt gondolta, hogy az eLearning lesz az új  „killer app”, menő alkalmazás. Így utólag visszanézve látható, hogy két dolog hiányzott az elterjedéshez: az ún. digitális kompetenciák, tehát, hogy az emberek gondolkodás nélkül használják a számítógépes alkalmazásokat, a másik pedig a technikai alkalmazások alacsony szintje, ld. az előző posztomat a mobil alkalmazásokról. Azóta felnőtt egy generáció, akiket a digitális bennszülöttekként szokás emlegetni, számukra természetes az, hogy folyton a gép előtt lógnak, sőt viszik magukkal okostelefon formájában. Jó megoldás a blended learning (kevert, vagy ötvözött tanulás) én is ezt csinálom a hallgatóimmal, órán használják az én vezetésemmel az eLearning tananyagokat, vagy a kurzus elején, közepén és végén találkozunk, közben önállóan dolgoznak, de van fórum, segítség, ahol vagy én, vagy ők válaszolnak a feltett kérdésekre (peer-to-peer learning), a hallgatók egymást oktatják. Ez átvezet a legújabb trendhez, az eLearning 2.0-hoz, ami a szociális hálózatok használatát és a társaktól való információszerzést jelenti a tanulási folyamatban.

A poszt végére mindig eszembe jut egy újabb gondolat, amit lehet folytatni a következőkben, a mai ilyen folyomány: Jó-e a hallgatónak az eLearning?

Nyomtatható eLearning

Egy-egy eLearning tananyag bemutatása során többször kérdezték már diákok: -És tanárnő, ezt ki lehet nyomtatni? Az első alkalmakkor eléggé téptem a hajam, mert a nyomtatható elearning meglehetős oximoronként hangzott (ellentétes fogalmak összekapcsolása), de aztán elgondolkoztam a kérdésen. Érthető, ha a hallgató szeretne kinyomtatni egy nagyobb tananyagot, hogy buszon, vonaton tudja olvasni, vagy egyszerűen fárasztónak találja a monitoron olvasást. Ezzel azonban az eLearning egyik alapja vész el, az interaktivitás. Nem lehet képekre kattintani, a szó fölé vitt kurzorral szómagyarázatot megjeleníteni, tesztet kitölteni, nem látszanak az animációk, stb. Viszont mégis feldolgozható így a tananyag szövegrésze.

Ezek az  állítások csak akkor igazak, ha „valódi” eLearning tananyagról van szó, tehát amire a fent elmondottak vonatkoznak. Egy e-jegyzet, pl. egy PDF dokumentum minden további nélkül nyomtatható, bár PDF-fel is lehet mostanában klassz dolgokat létrehozni, pl. aktív PDF, portfolió. Ez továbbvezeti a gondolatot, hogy mi is tulajdonképpen az eLearning? A definíciók, és a válasz a kérdésre legyen egy újabb poszt témája.

A nyomtatható eLearning problémája viszont megoldódni látszik a mobil eszközök elterjedésével. Az okostelefonok, táblagépek, e-könyvolvasók könnyűek, kényelmesek, hordozhatóak, buszon, vonaton is lehet olvasni. A két évvel ezelőtti EDEN konferencia témája is a mobil tanulás volt.

Ingyen tartalom?

A tegnapi témát folytatva: a rektor továbbított nekem egy emailt, amely így kezdődött:

"Tisztelt Intézményvezető!

Engedje meg, hogy szíves figyelmébe ajánljuk cégünk egyik új szolgáltatását a www.tananyagfeltoltes.hu portált, melyet a felsőoktatásban tanuló hallgatók, illetve oktatók számára fejlesztettünk ki.

A portál használata minden felhasználó számára ingyenes, egy egyszerű és gyors regisztrációt követően, a hallgatók illetve az oktatók … a legkülönbözőbb kiterjesztésű tananyagokat, segédanyagokat tölthetik fel. (kiemelés tőlem)"

És a többi. Elgondolkoztam a levélen. A szerzői jogok kérdése az egyik olyan dolog, amit sose tudtam se magamban, se az intézményen belül megnyugtatóan tisztázni. A vállalati jogásszal ezt már egyszer megbeszéltük, van olyan, hogy vagyoni jog és az, amit köznyelven szerzői jognak szoktunk hívni. A vagyoni jog az lehet az intézményé, különösen ha erre vonatkozó szerződést kötött a tananyag írójával, a szerzői jog viszont a szerzőé marad, tehát azt senki nem veheti el tőle, ha elmegy pl. az iskolából, akkor a tananyagot átdolgozva máshol is kiadhatja. Ld. :

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű

30. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. (http://hu.wikisource.org/wiki/Szerz%C5%91i_jogi_t%C3%B6rv%C3%A9ny/III._Fejezet_-_VAGYONI_JOGOK)

Ez ám a göcs! Számon lehet-e kérni a tanárokon, hogy mikor dolgoztak a tananyagon? Munkaidőben? Mi van akkor, ha mondjuk a nyári szünetben írta meg, vagy hétvégén? Voltak már ebből itt balhék.

Ott a tegnapi példa, a mobiltelefonnal kivetítőt fényképező hallgatóról. Jogsértés-e ez? Miért ne használja a hallgató a modern technika vívmányait? Persze, én is egyetértek azzal, hogy jobban megtanulja, ha jegyzetel, de én is inkább letöltöm az előadásvázlatot, ha van rá lehetőség. Miért probléma a tanárnak elérhetővé tenni a PowerPoint vázlatot a hallgatónak, mondjuk egy e-learning felületen (LMS, learning management system, oktatási keretrendszer).

Ezek voltak a kérdések. Az én válaszom a legutolsóra: nyugodtan odaadhatja a tanár a PPT-t a hallgatóknak, az nem egyenértékű egy tankönyvvel, vagy részletesen kidolgozott jegyzettel netán e-learninges interaktív online tananyaggal. Aki nem járt be az órára, a néhány vázlatpont alapján úgysem tud alaposan felkészülni.

És egy újabb kérdés: jó-e a hallgatónak az online (gépen nézhető) tananyag? Ez lesz a következő téma. A többi felvetett kérdésre pedig várom a válaszokat!

TM konferencia

Tegnap a Budapesti Kommunikációs Főiskolán az évi rendes tudásmenedzsment konferencián vettem részt. Az első néhány előadást csendesen végigszundikáltam, viszont a szokásos résztvevők miatt érdemes volt odamenni. Bencsik Andreának Győrből szokás szerint lendületes és érdekes volt az előadása, Kis Márta a BKF-ről egy eLearning rendszer bevezetését mutatta be, hogy hogyan tanítanak gazdasági matematikát 750 embernek CoSpace-szel, ami az ETR nevű iskolai adminisztrációs rendszernek a tartalomkezelője, olyasmi, mint amit mi is használunk a suliban, pl.a Moodle.


Akit imádtam, az Krisztián Béla tanár úr volt Pécsről. Nagyon alapos, részletes és átfogó képet adott a TM-nek a közgazdaságtudományban betöltött helyéről, történelmi fejlődéséről, viszont mindezt olyan stílusban, hogy sírva röhögtem. Ebből is látszik, hogy nem életkorhoz kötött a nyitott gondolkodás, szeretnék én ennyi idősen szellemileg ilyen friss lenni, mint a tanár úr. Engem ugyan nem tanított, de már Győrben összefutottunk egyszer, és akkor is szimpatizáltunk egymással, meg is hívtam az esetleges védésemre (előre iszunk a medve bőrére, mondtam is, hogy ez középtávú terv).


Természetesen a doktori fokozat és a hivatkozások hogyanja is előkerült, sajnos elég volt azt kiejteni, hogy PhD vagy kisdoktori, mindenki legalább is nyekkent egyet. A rendszeresen publikálók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy mennyire alaposan kell dokumentálni a felhasznált forrásokat, ugyanis úgy visszadobják a cikket, mint a sicc, ha ez nincs rendesen megcsinálva.


Ebédidőben kollegiális beszélgetéseken vettem részt. Mellettem egy egyetemi tanár, ill. egy coach szidta a lusta hallgatókat. A tanár felháborodva hozta fel példának, hogy a hallgatók nem hajlandóak jegyzetelni, hanem csak horrible dictu lefényképezik a diát a telefonjukkal, és ilyenkor ő ki szokta zavarni az illetőt, mivel rengeteget dolgozott az anyaggal, nehogy már csak úgy "ellopják". Némán beletemetkeztem a csirkelevesembe. Na, ez lesz a következő bejegyzés tárgya, folyt. köv.

A kezdetek

Valami olyan átmenetet szeretnék adni a szakmai és a szórakoztató között, ami az olvasók számára fogyaszthatóan mutatja be a felsőoktatásban tanárként, szervezőként és hallgatónként eltöltött hétköznapjaimat.

Magamról: egy közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben tanítok és az elektronikus tananyagokat kezelem. Emellett csinálom a PhD-mat egy szintén közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben, az abszolutóriumom már megvan, most a cikkeken dolgozom.