Házi védés

Megvolt tegnap a házi védés. Szerintem egész jól sikerült, sokan voltak (majdnem 30-an), hozzászóltak. Az opponensek sem voltak nagyon vérengzőek, változtatásokat javasoltak, de mehet tovább a dolgozat nagyvédésre.

Szóval alapvetően minden rendben volt, az különösen jólesett, hogy régi, és új kollégák eljöttek, támogattak, lelkesedtek, felszólaltak. Ámde amin nagyon berágtam, és egy hosszas tirádára késztetett, az a következő volt.

A dolgozatomban az egyik opponens az alábbi hibát találta: a stílusom idézem néha "újságírói", értsd olvasmányos, nem elég tudományos a doktori iskolának. Ugyanakkor egy kolléganő, aki már túlesett a házi védésen, közölte, hogy ne adjak elő ennyire érdekesen és élénken, mert ez úgyszintén nem elég tudományos. Na most én sose fértem bele a poroszos oktatás kereteibe, hétéves koromtól negyvenen felülig, úgy látszik, ettől már sose szabadulok. Tanultam amerikai intézményben, ahol a tanárok szinte showmanként adtak elő, dolgoztam külföldön, ahol az egyetemi emberek farmerban és sportcipőben járnak munkába, de ott nem az számított, hogy ki hogy néz ki, nem volt bűn, ha érdekesen ír és ad elő, azt értékelték, hogy az ember szakmailag milyen.

Van egy olyan érzésem, hogy a sok nagyokos, öltönyös, karót nyelt, 70 éven felüli, természetesen férfi CSC, és PhD, és DSC, és az MTA tagja úgy kipukkadna, mint a lufi egy nemzetközi megmérettetés kapcsán.

Node sebaj, ezt a félévet már ahogy mondani szokás, fél lábon is kibírom, unalmas és száraz leszek, de ahogy megvan a PhD-m úgy, fogok írni és előadni, ahogy akarok, és senki nem szól bele. Uff, én beszéltem!

Bírálóbizottság

Az elmúlt napokban a munkahelyi, ill. a nagyvédésem bírálóbizottságának az összetételén agyaltunk a témavezetőmmel. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen bonyolult:

• ki kivel van jóban
• publikál-e eleget, van-e neve a szakmájában
• az, hogy dr. legyen ugye alapfeltétel
• ha póttagnak kérjük fel, akkor megsértődik
• kérjünk egy kevésbé sértődékenyt póttagnak
• a belső opponens nincs itthon két hónapig, ki legyen a pótopponens?
• témavezetőm: az XY a doktori iskolából
• én: isten őrizz, ő statisztikus, ha elkezd belekérdezgetni a varianciaanalízisembe, nekem végem, pedig nagyon aranyos ember
• Z. lusta feljönni vidékről, meg nem fizetik az útiköltségét
• témavezetőm: de ha írsz neki egy cikket angolul, annak örülni fog, meg neked is jó lesz a nagyvédés előtt
• én bármit, csak a publikációimon ne akadékoskodjanak, ld. az előző bejegyzésemet
• témavezetőm: a doktori iskola vezetője egy morcos természettudós, nem fogja komolyan venni a te társadalomtudományi témádat, különben is májusban nagyon sokan védenek, tegyük szeptemberre
• én: basszus, ne most akadjanak fenn a témámon, különben is ha májusban morcos, akkor szeptemberben is morcos, nekem megemelik a fizetésemet, ahogy megvan a doktorim
• témavezetőm: tudod, hogy ez nem így megy.

És a többi, és a többi.

Az egyik barátnőmtől kaptam egy vicces ide vonatkozó képet:

Munkahelyi vita

Hát húzós két hetem volt! Először is az új  munkahelyen hirtelen én lettem mindenki anyukája, úgy kell döntéseket hoznom, hogy teljesen új vagyok, és nem ismerem a folyamatokat. Az sokat segít, hogy a két felsőoktatási intézmény nagyon hasonlít egymáshoz, ugyanolyanok az adminisztrátorok, ugyanolyanok  kollégák, csak mindenkit máshogy hívnak.

Ami a nehéz, az a házi védés megszervezése, ami 28-án lesz. Én elég jó szervezőnek tartom magam, de még életemben nem kínlódtam ennyit, ugyanis ezt nem a doktori iskola intézi, hanem a jelölt. Már csak az időpontok problémái, kiderül, hogy mégse jó az egyiknek, ami a másiknak jó, stb. Ráadásul tegnap amikor kimentem a doktori iskolába aláíratni a meghívót a doktori iskola vezetőjével, elkezdett akadékoskodni két, már elfogadott publikációmon. Úgy megijedtem, hogy fújhatom le az egészet, és két újabb publikáció az plusz legalább egy év, hogy leizzadtam, remegtem, majdnem elájultam. Erre gyorsan aláírta.

Mikor kicsit megnyugodtam, átmentem a  doktori iskola titkárához, hogy mi bajuk a publikációimmal, és rámutattam arra, hogy nem most kéne, hogy ez gondot okozzon, miután már többször ellenőrizték, abszolutórium, és fokozatszerzés előtt is. Hát, hogy azt még az előző titkár fogadta el. Mondtam, hogy nem érdekel, ne változtatgassák meg visszamenőleg a követelményeket, mert ez velem szemben méltánytalan.

Erre meg ő ijedt meg, és átbogarászta a teljes publikációs jegyzéket. Megmutattam azt a cikket, ami ugyan egy gyűjteményes kötetben jelent meg, de a Springer kiadó adja ki, és a spanyolokkal együtt írtam. Ja, hát ez nagyon jó lesz, írtam át a folyóiratokhoz. A könyveket, könyvrészleteket ugyanis nem is nézik. Grrrrrrrrrrrrr!

Majd beszámolok a fejleményekről.