Konstruktivizmus

Egy kedves ismerősömmel futottam össze a hétvégén, aki dicsérte a konstruktivista blogomat. Elgondolkoztam a dolgon. Nem definiáltam volna magam első blikkre konstruktivistának, egyébként sem a pedagógiai értelmezés ugrott be előszörre, hanem a művészeti, azt is tanultuk valamikor. Be kell vallanom töredelmesen, utána is kellett néznem a pedagógiai értelmezésnek, mert nem voltam benne egészen biztos, hogy mit jelent, de az alábbiakat olvasva megnyugodtam:

"Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző^[4][5] (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel)." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Pedag%C3%B3giai_konstruktivizmus)

Mindenesetre ha azt tekintjük konstruktivista oktatásnak, hogy fenntartásokkal kezelem a frontális oktatást, igyekszem bevonni a hallgatókat minél jobban a tanulási folyamatba, nem kinyilatkoztatok, hanem megpróbálom rávenni őket, hogy saját maguk fogalmazzák meg, értsék meg a megtanulandó anyagot, akkor valóban konstruktivista oktatónak vagyok tekinthető.

Középiskolai felvételi

Nem írtam mostanában, mert az unokaöcsém magyar felvételije miatt eléggé el vagyunk kenődve: nagyon nehéz volt a felvételi, nem is hasonlított az eddigiekre, ebből kifolyólag az eredménye is csapnivaló lett.

Még reménykedünk, mert készség-középiskolába jelentkezett, és az ottani felvételin sok múlik, illetve a vitt jegyei is jók. De akkor is disznóság így elrontani egy 14-15 éves gyerek életének legalább egy szakaszát. Nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, ld. a Nyest cikkét:

Egyenlő esélyek? Ezt írták a 8. osztályosok magyarból