A heti posztom a szegedi Taylor-konferenciáról fog szólni, mivel pénteken oda vagyok hivatalos, de addig is itt egy nagyon jó poszt Bőgel György volt tanáromtól, akitől a blog mottóját is kölcsönöztem:
Kísérletezünk
Kísérletezünk
2012. május 29., kedd
Dizájn
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 24., csütörtök
A tanulás minősége a felsőoktatásban
Ma a címben szereplő eseményen vettem részt. Nem nagy elvárásokkal érkeztem, be kell valljam, ültem én már végig rengeteg unalmas konferenciát. Kissé el is késtem, sajnos lemaradtam Pléh Csabáról, de Sonkoly Gábor előadásáért már érdemes volt odamenni. Az egyetlen magyarországi Erasmus Mundus programról számolt be intelligensen, jó stílusban, szélesebb kontextusba helyezve, szellemesen, nagyon élveztem Öröm volt látni, hogy egy igazán európai szintű kezdeményezést a nehézségek ellenére (a magyar Ugar, törpe-fejűek, stb.) ilyen magas színvonalon és elegánsan vezetnek, ez a jövő útja.
A délutáni workshop is nagyon érdekes volt, ugyanis az ún. World Café módszerrel szervezték, több téma közül lehetett választani, és az egy téma iránt érdeklődőek ültek le egy asztalhoz. Én természetesen a tanulás és technika viszonyát választottam, érdekelt volna még a vezetés, szervezés is, de sajna du. hamarabb el kellett mennem.
Mindenesetre egy nagy ötös az ELTE PPK Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központjának, azon kevés konferenciák egyike volt, ahol jól és hasznosan töltöttem az időmet! Ráadásul szeretem a Kazinczy utcai zsinagóga környékét, laktam is errefelé valamikor, szépen felújították.
A délutáni workshop is nagyon érdekes volt, ugyanis az ún. World Café módszerrel szervezték, több téma közül lehetett választani, és az egy téma iránt érdeklődőek ültek le egy asztalhoz. Én természetesen a tanulás és technika viszonyát választottam, érdekelt volna még a vezetés, szervezés is, de sajna du. hamarabb el kellett mennem.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 18., péntek
Dropbox
December óta egy Leonardo projektben veszek részt a fősuli képviseletében. A konzorciumi partnerekkel való kapcsolattartáshoz, fájlmegosztáshoz használjuk a fenti alkalmazást. Pár hónap alatt annyira megszerettem, hogy saját célokra is napi szinten használom, sokat dolgozom ugyanis otthon cikkeken, és végtelenül idegesítő volt a benti gépem és az otthoni között pen drive-okon hurcolászni az anyagokat. Rendszeresen elvesztettem a fonalat, hogy éppen melyik a cikkem legutolsó változata. A laptop illetve a szinkronizálás sem megoldás, a laptopom elég nehéz, a szinkronizáláskor meg elvesznek a különböző verziók, márpedig az fontos, hogy ezek elkülöníthetők legyenek, hátha valamit szeretnék visszaszedni a régebben írtak közül.
Szóval erre a Dropbox ideális megoldás. Ez is egy ún. felhő-alkalmazás, kérdés, hogy mennyire vannak biztonságban az itt tárolt adatok, de mivel a dokumentumok a saját gépemen is megtalálhatók, ez sem nyugtalanít.
A munkahelyi tudásmegosztáshoz is jó lenne ilyen alkalmazásokat használni. Jelenleg nálunk VPN van, a Csoport dokumentumait eddig is a hálózati meghajtón tároltuk, így mindannyian hozzáférünk és nincs duplikálás. Sarkalatos kérdés viszont itt is a backup (adatok mentése), amit sajnos nem minden munkahely vesz komolyan. Történt már olyan, hogy egy frissítés alkalmával az elmúlt két év levelezése eltűnt a gépemről, na akkor lepődött meg mindenki, hogy mi lakozik bennem, mert amúgy elég béketűrőnek tűnök külső szemlélő számára. : ) De aztán visszaállították.
Szóval erre a Dropbox ideális megoldás. Ez is egy ún. felhő-alkalmazás, kérdés, hogy mennyire vannak biztonságban az itt tárolt adatok, de mivel a dokumentumok a saját gépemen is megtalálhatók, ez sem nyugtalanít.
A munkahelyi tudásmegosztáshoz is jó lenne ilyen alkalmazásokat használni. Jelenleg nálunk VPN van, a Csoport dokumentumait eddig is a hálózati meghajtón tároltuk, így mindannyian hozzáférünk és nincs duplikálás. Sarkalatos kérdés viszont itt is a backup (adatok mentése), amit sajnos nem minden munkahely vesz komolyan. Történt már olyan, hogy egy frissítés alkalmával az elmúlt két év levelezése eltűnt a gépemről, na akkor lepődött meg mindenki, hogy mi lakozik bennem, mert amúgy elég béketűrőnek tűnök külső szemlélő számára. : ) De aztán visszaállították.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 15., kedd
LMS használata
Most jutottam el a disszertációmban az ún. empirikus részhez, a hallgatókkal kitöltettem egy kérdőívet arról, hogyan használják a főiskolai LMS-t (learning management system, e-learning online felület). Nagyjából az derült ki, hogy vizsgaidőszakban jelentősen megugrik a használata, illetve alapvetően elégedettek a hallgatók a rendszerrel, főleg a tananyagellátottság miatt. Mélyinterjúkat is készítek, ahol ugyanezekről faggatom őket.
Témavezetőm javasolta, hogy jó lenne kontrollcsoportként egy másik főiskola hallgatóinak a tapasztalataival összevetni a mieinket, most ezt szervezem.
Az eredményekről beszámolok egy konferencián is júniusban.
Témavezetőm javasolta, hogy jó lenne kontrollcsoportként egy másik főiskola hallgatóinak a tapasztalataival összevetni a mieinket, most ezt szervezem.
Az eredményekről beszámolok egy konferencián is júniusban.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 12., szombat
Szófelhő
Tegnap egy előadáson láttam az alábbi alkalmazást, és teljesen elolvadtam tőle:
Úgynevezett word cloud, sok ilyen alkalmazás van, nekem a fenti tetszett a legjobban:
http://www.tagxedo.com/app.html
Az említett cikkemnek a leggyakoribb szavai.
Úgynevezett word cloud, sok ilyen alkalmazás van, nekem a fenti tetszett a legjobban:
http://www.tagxedo.com/app.html
Az említett cikkemnek a leggyakoribb szavai.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 9., szerda
Storytelling-szoftver
Ma a BKF TM műhelyén egy TM-rendszer bemutatóját láttuk. Nem akarom leírni, hogy melyiket, mert nem győzött meg különösebben. A most divatos* storytelling irányzathoz tartozik, nagyon szép a felülete, és szemantikus webet alkalmaz a keresőmotorhoz. Az lenne a dolog lényege, hogy az alkalmazottak esettanulmányként leírják azokat a történeteket, amikor egy problémás helyzetet sikeresen megoldottak, és ebből egyrészt mások is okulnak, másrészt így kiderül, hogy kikhez milyen ügyekben lehet fordulni.
Nekem az első gondolatom az volt, hogy hogyan vesszük rá az alkalmazottakat az esettanulmányok kitöltögetésére. Kollégám felvetette ezzel kapcsolatban, hogy mikor töltögetik, munkaidőben, vagy azon kívül? A kérdésre, hogy mivel motiválják a dolgozókat a kitöltésre/interjúkészítésre, kaptunk néhány elméleti választ (beleszámít a dolgozó értékelésébe, jó érzés, ha egy ifjú dolgozó kikérdezget egy tapasztaltabb kollégát, pl. Fáskertinét, haha!), de gyorsan kiderült, hogy a gyakorlatban ezt még nem alkalmazták, tehát tapasztalatokról nem tudott az előadó beszámolni. Csak a torka véres, ahogy mondani szokás.
Hazafelé a férjemet is meginterjúvoltam, hogy stílszerű legyek. Volt néhány jó tippje, pl. call centerekben a visszatérő problémák rögzítésére, szoftverfejlesztés során bugok riportjára, de a "Hogyan lettem zaklatott középvezetőből sikeres menedzser?" című esettanulmány, ez volt az egyik példa, őt is kissé elriasztotta.
Mellesleg egy tanítványom szakdolgozatának egy hasonló rendszer bemutatása volt a témája, ő a Lufthansa Systemsnél dolgozik, és egy wikivel oldották meg a bejövő problémák rögzítését, de ott sem lelkesedésből, hanem kemény vezetői utasításra. Tudom, hogy nem ez az ideális eset, de vagy kötelező egy ilyen rendszert használni a cégnél, annak minden nyűgével s nyilaival, de pár év alatt belerázódnak, vagy csak lelkes "bajnokok" használják alulról jövő kezdeményezésként, de akkor az életben nem fogja lefedni a cég összességét, mert mindig lesznek, akik elzárkóznak a használatától. Summa summárum, mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel a tudásmegosztással kapcsolatban, ld. a Poziteam műhelyről szóló bejegyzésemet. Esetleg valakinek van más tapasztalata?
*U.i.: Nem is olyan új ez a storytelling, nagyjából 15 évre visszamenőleg találtam utalásokat a menedzsment szakirodalmában a módszerről, de valahogy az elmúlt napokban több ilyen témájú cikkbe is belefutottam, ahogy az lenni szokott.
Nem egészen ideillő kép, eredetileg a tűznél ülő, mesélő ősembereket kerestem, de ez is tetszett.
Hazafelé a férjemet is meginterjúvoltam, hogy stílszerű legyek. Volt néhány jó tippje, pl. call centerekben a visszatérő problémák rögzítésére, szoftverfejlesztés során bugok riportjára, de a "Hogyan lettem zaklatott középvezetőből sikeres menedzser?" című esettanulmány, ez volt az egyik példa, őt is kissé elriasztotta.
Mellesleg egy tanítványom szakdolgozatának egy hasonló rendszer bemutatása volt a témája, ő a Lufthansa Systemsnél dolgozik, és egy wikivel oldották meg a bejövő problémák rögzítését, de ott sem lelkesedésből, hanem kemény vezetői utasításra. Tudom, hogy nem ez az ideális eset, de vagy kötelező egy ilyen rendszert használni a cégnél, annak minden nyűgével s nyilaival, de pár év alatt belerázódnak, vagy csak lelkes "bajnokok" használják alulról jövő kezdeményezésként, de akkor az életben nem fogja lefedni a cég összességét, mert mindig lesznek, akik elzárkóznak a használatától. Summa summárum, mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel a tudásmegosztással kapcsolatban, ld. a Poziteam műhelyről szóló bejegyzésemet. Esetleg valakinek van más tapasztalata?
*U.i.: Nem is olyan új ez a storytelling, nagyjából 15 évre visszamenőleg találtam utalásokat a menedzsment szakirodalmában a módszerről, de valahogy az elmúlt napokban több ilyen témájú cikkbe is belefutottam, ahogy az lenni szokott.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 6., vasárnap
MKT
Hirtelen felindulásból pár héttel ezelőtt jelentkeztem a Magyar Közgazdasági Társaság tagjának. Érdekes előadási témák voltak, néhány ismerős név a szakosztályokban, meg talán még a PhD-hoz is jó pontot jelent. El is feledkeztem róla, viszont pénteken jött egy levél, MKT feladóval, benne kitapogattam egy műanyag tagsági kártyát is. Megmelegedett a szívem: nahát, milyen európai szintűek ezek a közgazdászok, tagdíj befizetése nélkül is kiküldik a kártyát, jó érzés, ha így bíznak a tagokban. A levél felbontása után azonban kissé lanyhult a lelkesedésem: a kártyán nagy, piros "Érvénytelen!" felirat virított, mint kiderült, befizetés után kiküldik az éves matricát.
Egyből beindult a fantáziám, lelki szemeim előtt felrémlettek sunyi közgazdászok, amint nem fizetik be az évi 5000 forint tagdíjat (nyugdíjasok, diákok, és gyeses kismamák csak 2500-at), és orvul besurrannak közgazdász rendezvényekre, előadásokra. Alaposabb tanulmányozás után azonban kiderült, hogy egy csomó helyen kedvezményeket lehet igénybe venni a kártyával. Nagy megdöbbenésemre a hotelek, autósboltok, wellness-szalonok mellett egyből felfedeztem a térképes keresőn a tőlünk két sarokra levő kisboltot, ahol rendszeresen házi tejet és joghurtokat szoktunk beszerezni, 20% kedvezmény, már megérte! : )
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
2012. május 4., péntek
SPSS
Nem témahiányban szenvedtem, csak egy cikk megírásával voltam elfoglalva a héten. A PhD-hoz kapcsolódik, mert ez az egyik utolsó feltétele a fokozatszerzésre való bejelentkezésemnek. A másik még egy nyelvvizsga, ezt nyáron tervezem abszolválni.
A cikk témája az EU országok IKT fejlettsége volt, amivel kapcsolatban kaptam eddig hideget-meleget különböző lektoroktól. Ebből kifolyólag már másodszor dolgozom át két lektor egymásnak ellentmondó javaslatai alapján, a közgazdász a közgazdasági részén problémázott, a statisztikus a statisztikain. Emiatt már egy éve húzódik a dolog, lassan csak elkészülök vele. Mindenesetre rengeteget tanultam mindkét kekec lektortól, arról nem is beszélve, hogy az SPSS program rejtelmeibe is beleástam magam, és már ilyeneket vizsgálok, hogy Wilks lambda, illetve Kolmogorov-Szmirnov normalitásvizsgálat, az életben nem gondoltam volna magamról, a bölcsész hátteremmel! Ez az igazi lifelong learning (élethosszig tartó tanulás).
A cikk témája az EU országok IKT fejlettsége volt, amivel kapcsolatban kaptam eddig hideget-meleget különböző lektoroktól. Ebből kifolyólag már másodszor dolgozom át két lektor egymásnak ellentmondó javaslatai alapján, a közgazdász a közgazdasági részén problémázott, a statisztikus a statisztikain. Emiatt már egy éve húzódik a dolog, lassan csak elkészülök vele. Mindenesetre rengeteget tanultam mindkét kekec lektortól, arról nem is beszélve, hogy az SPSS program rejtelmeibe is beleástam magam, és már ilyeneket vizsgálok, hogy Wilks lambda, illetve Kolmogorov-Szmirnov normalitásvizsgálat, az életben nem gondoltam volna magamról, a bölcsész hátteremmel! Ez az igazi lifelong learning (élethosszig tartó tanulás).
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)