A felsőoktatás titkai: 2013

2013. december 28., szombat

Opponensek

Finiséhez érkezett a disszertációm: a karácsonyi szünetet felhasználva még utolsó simításokat végzek a dolgozaton, ill. kiküldtük az opponenseknek az ún. házi (munkahelyi védésre). Nem minden doktori iskolában van ilyen, nálunk speciel igen: ez az, amin darabokra szokták szedni a delikvenst. Az ún. nagyvédés már inkább formális.

Még zsenge doktorandusz koromban pedagógiai céllal elküldött a témavezetőm egy-két házi védésre. Mélyen meg voltam döbbenve, hogy a doktorjelölt nem fakad sírva, és zuhan össze a megsemmisítő vélemények hatására, hanem higgadtan és alázatosan megköszöni az építő kritikákat. Ez utóbbit még gyakorolni kell!

Viszont jó hír, hogy már meg is kaptam az egyik opponensi véleményt, ami egész jó lett a dolgozatomról (érdekes téma, több év munkája van benne, jobban emeljem ki a saját eredményeimet), igaz, kell még vele dolgozni, de ezzel tisztában voltam. Úgyhogy hajrá!

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. december 17., kedd

A könyvtár dicsérete

Biztos feltűnt, hogy mindig könyvtáras képeket választok háttérnek.

Több oka van: egyrészt anyukám könyvtáros, úgyhogy én gyakorlatilag könyvtárakban nőttem fel. Imádtam a raktárban lenni délutánonként, mikor iskola után anyu bevitt, ráadásul ez a könyvtár az egri főiskola könyvtára volt, ami egyébként is egy igen romantikus épület, ide járni is nagyon szerettem később.

Jó, valójában anyu nem a Főegyházmegyeiben dolgozott, hanem itt, ld. lent, de akkor is a legszebb könyvtár az egri líceumé:

Ebből kifolyólag a könyvekkel, könyvtárakkal foglalkozó regények, filmek is a kedvenceim: Borgestől a Bábeli könyvtár, Umberto Ecotól A rózsa neve, A kilencedik kapu. A Dr Who sorozatban is volt egy Silence in the Library c. rész.

Másrészt a tudás nekem egyenlő a könyvekkel, még akkor is, ha ezek digitális formában jelennek meg. Amióta tabletem van, csúnyán elhanyagoltam a könyvtárba járást, sok e-könyvet töltöttem le ugyanis. A legtalálóbb ezzel kapcsolatban Isaac Asimovnak Az ősi és felülmúlhatatlan című írása A hold tragédiája kötetben, a blog szellemiségével ellentétben (copyright, stb. ) megadom hozzá a letöltési címet, mivel egyik kedvenc könyvem.

Sokáig kerestem ide a végére egy lírai Szerb Antal-idézetet a könyvtárról, de nem találtam, majd legközelebb.

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. december 16., hétfő

Twitter

Csináltam egy twitter-profilt, szerintem szép lett:

https://twitter.com/ElektraTM

:) Remélem hasznos is. Követek néhány kollégát, akikek érdekel a szakmai munkássága. Itt is van egyből egy jó program:

http://oktinf.elte.hu/konferencia2014/

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. december 15., vasárnap

Új pozíció

Nagy változások történnek az életemben a PhD mellett is: januártól vezetői pozícióban fogok dolgozni. Volt már ugyan hasonló munkaköröm, amikor az e-learning csoportot vezettem, ez azonban egy kicsit más: intézetvezető leszek, ami azt jelenti, hogy a gazdasági tárgyakat tanító összes tanár munkáját fogom össze.

Ezen felül tanítani is fogok, méghozzá elég sokat, heti 10 órát, aminek nagyon örülök, mert az elmúlt másfél évben ezt hiányoltam.

Elég húzós lesz az első félév, mert az új feladatok emllett a doktorimat is be kell fejeznem, de muszáj, mert ez volt a feltétele a megbízásnak. :)

Mindenesetre nagyon örülök neki, és várom. A január még úgyis vizsgaidőszak, lesz időm belerázódni.

Ps.: Egyébként fel vagyok háborodva, nem találtam női egyetemi tanár képet illusztrációnak, mindenki pasi volt!

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. december 3., kedd

Doktori, formai követelmények

Az elmúlt pár hétben a doktori disszertációmmal küzdöttem. Az a helyzet, hogy amíg a saját eredmények leírásával kell foglalkoznom, azt nagy lelkesedéssel csinálom, de amikor a feldolgozott szakirodalmat kell áttekintenem, akkor mintha leblokkolna az agyam. Én tudom, hogy mások eredménye is nagyon fontos, de most mi a fenét írjak én róla, mikor már másvalaki olyan szépen megfogalmazta. Legszívesebben beszúrnék egy csomó idézetet, hivatkozásokkal, oszt jónapot.

A másik rém a formai követelmények. Minden egyes táblázatot számozni és feliratozni kell, és a szövegben is hivatkozni rá. Brrrrr! Az irodalomjegyzékről meg a tartalomjegyzékről már nem is beszélek, mert ehhez van egy jó szoftverem (EndNote), másrészt a Word is elég jól kezeli, bár a Microsoft lelkivilága is bonyolult néha.

Az EndNote-ot viszont imádom. Évekkel ezelőtt kezdtem használni, sőt többször tanítottam is, mintegy varázsütésre lehet vele szövegközi hivatkozásokat és irodalomjegyzéket gyártani, nem is tudom, mit csinálnék nélküle.

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. november 22., péntek

TM-műhely, BKF

Évek óta járok a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tartott tudásmenedzsment műhelyekre, már egész jó kis társaság jött össze. Tegnapelőtt a TM legújabb tendenciáiról tartott előadást Lévai András, szintén doktorandusz hallgató (Győr, Bencsik Andrea professzorasszonynál), a PoziTeam tudásmenedzsment tanácsadó cég szervezésében.

A táblázat a végén jól összfogalta azokat az eszközöket, amelyeket a TM-rendszerek kiépítésénél használni lehet egy szervezetben, abban viszont megerősített, hogy elég nagy katyvasz van ezügyben, hogy finoman fogalmazzak. A disszertációmban ugyanis nagyon megküzdöttem azzal a fejezettel, amiben a TM-rendszereket kellett bemutatnom a felsőoktatásban. Nincs ugyanis ilyen kimutatás, ahogy írni szokták, a kérdés egy újabb tanulmány témája lehetne.

Találtam viszont egy igen jó NFÜ adatbázist, ahol Magyarországon futó projektekre lehet rákeresni, és az alábbi intézményekben valósultak meg tudástranszfer projektek, ami nem ugyanaz, de legalább valami kiindulási pont:

http://www.terkepter.nfu.hu/?link=19a3a

Ezt használtam a dolgozatomban. Kérem, ha valaki idézi, akkor az oldal alján található CC szellemében tegye!

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. november 13., szerda

Internetes biztonság

Jól sikerült mindkét előadásom, először a gyerekeknek, utána a szülőknek tartottam 2x45 percet. Alapvetően a Facebook-használatról szóltak az előadások, de mindkét alkalommal kitértem más, ehhez kapcsolódó témákra, adatbiztonság, adatvédelem, nem a technikai, hanem az emberi, személyiségjogi oldal.

Mivel hatosztályos gimnázium hetedikes osztályáról volt szó, még csak két hónapja vannak együtt, ezért a gyerekek oldottabbak voltak, de a szülők közül is többen megosztották saját tapasztalataikat.

Kellemes meglepetés volt, hogy egy-két diák teljesen képben volt a technikai dolgokkal kapcsolatban, gondolom, belőlük lesznek a jövő nagy informatikusai.

Kedves ajándékot is kaptam, ennek örültem a legjobban (a neveket én tüntettem el):

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. november 10., vasárnap

I'll be back!

Kedves Olvasók!

Mivel a doktori folyamatom vége felé tartok és kezdenek felgyorsulni az események, úgy döntöttem, folytatom a blogomat. Emellett sok új, érdekes hír jelent meg mostanában az engem érdeklő témákkal kapcsolatban, ezeket a facebook oldalamon meg is osztottam.

A legutóbbi esemény pl. az volt, hogy a két évvel ezelőtti internetbiztonságról gyerekeknek előadásom annyira sikeres volt, hogy azóta már több iskolából megkerestek. Hétfőn tartani is fogok két előadást a gyerekeknek (hetedikesek), illetve szüleiknek egy patinás budapesti gimnáziumban.

Itt a gyerekeknek szóló előadásom prezi formátumban:

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. március 16., szombat

Győr, tudásmenedzsment

A győri Széchenyi István Egyetem mostanában a TM fellegvára lett Prof. Dr. Bencsik Andrea vezetésével. A tudásmenedzsmenthez szorosan kapcsolódik az innovációs lehetőségek felkutatása is. Az első két előadás kissé megdöbbentett, ugyanis egy indiai és egy román prof mindketten azt állították, hogy a tudásmenedzsment jövője a transzcendencia, a holisztikus megközelítés, stb. Az egyikük konkrétan indiai meditációs zenét játszott le háttérzenének az előadása alatt, én majdnem elaludtam. Mit mondjak, nem győzött meg.

A további előadók annál inkább, Tomka János, Bencsik Andrea, Noszkay Erzsébet a szokásos magas szinten mutatták be legújabb kutatásaikat. A szünetben is érdekes beszélgetéseket folytattunk, ráadásul két volt kollégám is előadott, kellemes volt a társaság.

A látogatásom másik célja az volt, hogy kicsit megmutassam magam Bencsik Andrea tanárnőnek, ugyanis ő lesz a szigorlati bizottságom alelnöke. Elfogadták a bejelentkezésemet fokozatszerzésre, mehetek szigorlatozni. Mostantól nem doktorandusz vagyok, hanem doktorjelölt.

Ja, és hál istennek felvették az unokaöcsémet a csapnivaló központi felvételi dacára, egyrészt tehetséges, másrészt meg a többi gyereknek is ugyanolyan rossz lett. :/

Egy riport a konferenciáról:

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. március 8., péntek

E-learning és konferencia

Nem lépheti át senki saját árnyékát: eddig jól elvoltam weboldalkészítéssel és Facebookozással, de kiderült, hogy itt is van TÁMOP tananyagfejlesztési pályázat, ahol mit tesz isten, a Képzők képzése programban tanárokat kéne oktatni e-learning anyagok készítésére... Mikor felhívtam volt kollégámat és vidoran beszámoltam a fejleményekről, csak annyit kérdezett rezignáltan: - És, hozzá tudtál szólni a témához?

Szóval lehet, hogy megint tanárokat fogok tanítani, esetleg e-learning tananyagokat módszertanilag véleményezni.

A héten lezajlott egy nagyszabású konferencia a munkahelyen, előtte, közben aktívan közreműködtem, utána rengeteg programot, előadást, videót pakoltam fel a honlapra.

És boldog nőnapot!

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. február 14., csütörtök

Konstruktivizmus

Egy kedves ismerősömmel futottam össze a hétvégén, aki dicsérte a konstruktivista blogomat. Elgondolkoztam a dolgon. Nem definiáltam volna magam első blikkre konstruktivistának, egyébként sem a pedagógiai értelmezés ugrott be előszörre, hanem a művészeti, azt is tanultuk valamikor. Be kell vallanom töredelmesen, utána is kellett néznem a pedagógiai értelmezésnek, mert nem voltam benne egészen biztos, hogy mit jelent, de az alábbiakat olvasva megnyugodtam:

"Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző^[4]^[5] (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel)." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Pedag%C3%B3giai_konstruktivizmus)

Mindenesetre ha azt tekintjük konstruktivista oktatásnak, hogy fenntartásokkal kezelem a frontális oktatást, igyekszem bevonni a hallgatókat minél jobban a tanulási folyamatba, nem kinyilatkoztatok, hanem megpróbálom rávenni őket, hogy saját maguk fogalmazzák meg, értsék meg a megtanulandó anyagot, akkor valóban konstruktivista oktatónak vagyok tekinthető.

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. február 6., szerda

Középiskolai felvételi

Nem írtam mostanában, mert az unokaöcsém magyar felvételije miatt eléggé el vagyunk kenődve: nagyon nehéz volt a felvételi, nem is hasonlított az eddigiekre, ebből kifolyólag az eredménye is csapnivaló lett.

Még reménykedünk, mert készség-középiskolába jelentkezett, és az ottani felvételin sok múlik, illetve a vitt jegyei is jók. De akkor is disznóság így elrontani egy 14-15 éves gyerek életének legalább egy szakaszát. Nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, ld. a Nyest cikkét:

Egyenlő esélyek? Ezt írták a 8. osztályosok magyarból

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. január 21., hétfő

Egerben már iPaden tanulják a kémiát

Ide jártam általánosba:

http://www.origo.hu/techbazis/20130120-akik-ipaden-tanulnak-kemiat.html

Meg kell, hogy mondjam, ennél rémesebb, autokratikusabb, gyerekellenesebb, poroszosabb rendszerű iskolával régen találkoztam. Felhívnám az amúgy szakmailag jónak tűnő kémiatanárnő hanglejtésére a figyelmet az első percekben. Az volt az ukáz, hogy a gyerekkel üvölteni kell.

Nemcsak a gyermeki elfogultság mondatja ezt velem, főiskolán gyakorló hallgatóként is lehúztam itt egy hónapot, akkor realizáltam, hogy felnőtt fejjel is ugyanez a véleményem. A gyakorlatvezetőm azért tolt le, mert amikor a gyerekek válaszoltak, azt mondtam, hogy: -Igen, jó a válasz, köszönöm Adrienn. Közölte, hogy a gyereknek nem köszönünk meg semmit, az a dolga, hogy válaszoljon...

De hagyjuk a sérelmek felemlegetését, örüljünk az iPadnek és az okos táblának. Kis-Tóth Lajosék fantasztikusan felfejlesztették a számítógéppel támogatott tanulást, és az e-learninget, merem állítani, hogy az országban élenjárók. Reméljük, az iskola légköre is változott azóta, már csak a gyerekek érdekében is.

Egyébként 25 éve is voltak aranyos és jó tanárok, pl. az én angol és magyartanárnőm, Vígné Bogár Ildikó és Darvas Mihályné Gizi néni. Talán nem véletlen, hogy a főiskolán is ezt a szakpárt választottam.

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. január 19., szombat

Educatio

Túl vagyok a nyelvvizsgán, eredmény három hét múlva lesz. Azért reménykedem a sikerben, szóbeli után ugyanis együtt jöttem le a liften az olasz vizsgáztatóval, aki megsúgta, hogy maximális pontszámot adott, úgyhogy ne izguljak.

Ennek örömére el is mentem szombaton az Educatio kiállításra. Itt az anyaintézménnyel együtt képviseltem a mi képzésünket, ami azért volt jó, mert rengeteg lelkes, fiatal egyetemista is kinn volt tájékoztatni. Ez jelentősen megkönnyítette a munkámat, máskor ugyanis kettesben nyomjuk egy kolléganővel, ami fizikailag is igen fárasztó. Mindenesetre nagyon meg voltam a hallgatókkal elégedve, aranyosak, intelligensek, tisztelettudóak, senki ne szidja nekem a mai ifjúságot, öröm volt velük együtt dolgozni.

Egyébként is imádtam az Educatiót, az eddigi vásárokon azért mindig idegen terepen mozogtunk, de itt mint hal a vízben, rengeteg ismerős, volt főiskolám, volt kollégák, jelenlegi egyetemem, ahol a PhD-t írom, nem is munka volt, inkább kikapcsolódás.

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. január 4., péntek

Cyberbullying

Egy nagyon fontos témáról szól az index alábbi cikke, a gyerekek, kamaszok közötti online zaklatásról. Több oldalról is érint a dolog, egyrészt az EU-ban ezeket a pályázatokat is szoktam értékelni, másrészt általános iskolában én is ki voltam téve az osztálytársaim részéről zaklatásnak, csúfolódásnak, bár annak idején hál' istennek még "csak" személyesen volt erre lehetőség.

Mindenesetre olvassuk el a cikket, és ha van ilyen korú gyerek, kamasz a környezetünkben, akkor érdemes leülni, és egy kicsit elbeszélgetni vele a témáról. Én az unokaöcsém osztályában tartottam nagy sikerű előadást, kétszer is, a gyerekeknek, és a szüleiknek is külön az internetes jelenlétről.

http://index.hu/belfold/2013/01/04/cyberbully/

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

2013. január 1., kedd

BUÉK

Berényi Konrád volt kollégám helytálló gondolataival az önként vállalt rabszolgaságról kívánok boldog új évet!

Fejlődőképes lovas

Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem. Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás. Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban. Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)