Karácsonyi üdvözlet

Kedves Olvasók, én úgy meghatódtam ma, ezt kaptam a kisebbik főnökömtől:

Kedves Elektra!

Köszönöm az eddigi közös munkánkat! Bízok és biztos vagyok benne, hogy volt értelme, hasznos volt! Remélem a jövőben is lesz lehetőség, közös célokért, hatékonyan, jó hangulatban, együtt dolgozni!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!

Mikor írt nekünk az előző főnököm akár hasonlót is? Pedig az ilyen apróságokkal lehet a dolgozókat motiválni, arról nem is beszélve, hogy tényleg értelmes célokért dolgozunk.

Én is mindenkinek boldog ünnepeket kívánok!

Tandíj

Sokat gondolkoztam a mostanában zajló tandíj-ellenes megmozdulásokon. Sajnos arra a megállapításra jutottam, hogy nem tudom én itt megmondani a tutit. Felsorolom inkább azokat a dolgokat, amik eszembe jutottak az események kapcsán.

 

Az Európai Unió célul tűzte ki a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 év közöttiek arányának 40%-ra való emelését. Ez így nagyon szépen is hangzik, de mint tanár kénytelen vagyok azt mondani, hogy a társadalom 40%-ának egyszerűen nincsen se késztetése, se képessége arra, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. A saját bőrünkön érezzük viszont a jó szakmunkások hiányát. Kifejezetten azt pártolom, hogy inkább legyen valakiből egy elismert, jól kereső gázszerelő, asztalos, stb., mint hogy a főiskolán unatkozzon, és utána ne legyen munkája. A szakképzést támogatom a felsőfokú diploma erőltetése helyett.

 

Ámde mégiscsak a középiskolások nagy százaléka jelentkezik egyetemre-főiskolára. Úgy érzem, hogy van létjogosultsága a tandíjnak, hiszen a felsőoktatási intézmények is a szolgáltatóvá válás felé haladnak, ld. a 3. generációs egyetemről írt cikkemet pár hónapja. Azt viszont nem tartom megengedhetőnek, hogy a szegény, de tehetséges fiatalok kiszoruljanak az oktatásból. Tehát olyan ösztöndíj-rendszert kell bevezetni, hogy aki hülye, de van pénze, az fizessen jó sokat végig, az okos, de anyagilag nem jól eleresztett hallgatók pedig akár teljesen ingyenesen, sőt még plusz pénzeket, kollégiumi elhelyezést kapva szerezzenek diplomát, ez függjön teljesen a tanulmányi eredménytől.

 

Más országokban is vegyes a kép, van, ahol teljesen ingyenes az oktatás, van ahol az állam egyáltalán nem támogatja a képzést, nagyon magas a tandíj. Pl. most Isztambulban a hallgatók szeme se rebbent a 3-4000 eurós tandíjak hallatán, megszokták.

 

Azt viszont gusztustalannak tartom, hogy a tandíjat politikai játszmákban tegyék ütőkártyává. Mélységesen fel voltam háborodva pl. a pár évvel ezelőtti tandíj-vizitdíj szavazáson, persze, hogy az emberek nem akarnak semmiért sem fizetni. A vizitdíj jelképes összege (300 ft) igazán nem rázott meg senkit, de az volt az egyetlen olyan időszak, amikor normális várakozási idő alatt bejutottam a körzeti orvosomhoz, mert az ott társadalmi életet élő nyugdíjasoknak nem érte meg trafikálni egymással, meg a doktornővel. Nade ne kanyarodjunk el.

 

Szimpatikus viszont a középiskolások-egyetemisták megmozdulása, igenis, a fiatalok lázadjanak, gondolkozzanak önállóan, azért fiatalok! :)

 

 

Isztambul

Múlt héten egy rangos informatikai kiállításon, a CeBIT-en képviseltettük magunkat, amely idén Isztambulban került megrendezésre. Nagyon sok hallgatói címet gyűjtöttünk, sikeres volt a megjelenés. Érdekes viszont, hogy rengeteg hallgató érdeklődött arról, hogy e-learning formájú kurzusaink vannak-e, hát pont ezek nem azok. Mindenesetre meg fogom említeni a dékánnak.

A vásár nagyon színvonalas volt, rengeteg érdekes informatikai fejlesztést láttunk, ami látványos volt, az pl. a hologram, átlátszó képernyő, elektromos kisautó, stb.

Városnézésre sajnos nem sok időnk maradt, de azért a fő látványosságokat körbeszaladtuk, én még a Héttoronyba is kimentem, ami ugyan a történelmi városfalnál fekszik, eléggé messze a belvárostól, de a CeBIT úgyis arra volt, másrészt márcsak az Egri csillagok miatt sem hagyhattam ki. A város gyönyörű, a törökök kedvesek, ide még visszajövünk!

 

Harmadik generációs egyetem 2.0, Duna Stratégia

Pár hónappal kapcsolatban írtam a harmadik generációs egyetemről, és hogy ez is megérne egy misét (disszertációt). Közben újra felmerült a téma, rákerestem és kiderült, hogy Deés Szilvia meg is írta azóta a disszertációt, íme:

http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Dees%20Szilvia_disszertacio.pdf

Nagyon hasznos és érdekes, pont fel is tudom használni egy olyan feladathoz, amiben a Duna Stratégiával kéne összepasszintani az egyetem jelenlegi feladatait és működését. Nem a vízminőség javítására kell gondolni :), hanem az alábbi témára:

Tudásalapú társadalom kialakítása a kutatás, oktatás, és az információs technológiák segítségével

 

Hutter Ottó-díj

Örömmel értesültem róla, hogy idén Ollé János kapta meg a Hutter Ottó-díjat a XIII. eLearning Fórumon. Ezúton is gratulálok neki, nagyra becsülöm szakmailag, ő az egyik ajánlott blogom itt az Elektrán.

Néhány szót Hutter Ottóról. Még ismertem személyesen is. Ő volt az egyik szerkesztője az E-Learning 2005 c. kötetnek, amelyikben az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik fejezetnek a társszerzője lehettem. Ottó végtelenül intelligens, kedves, jó humorú és nem utolsósorban szakmailag olyan hozzáértéssel rendelkező ember volt, aki már akkor is hitte, hogy az eLearning a jövő útja. Tragikus, hogy nem érhette meg a mobil alkalmazások, okostelefonok, táblagépek segítségével elterjedt folyamatos online jelenlétet, amelyet ismeretszerzésre is felhasználunk.

Emlékezzünk rá itt is!

 

Trükkös kérdések

Az IT Businessben olvastam egy cikket, "Nem működnek a trükkös kérdések" címmel.

"Tudományos módszerekkel is igazolták, amit eddig sejteni lehetett: nem hasznosak a trükkös kérdések az állásinterjúkon.

A kutatók szerint a 90-es években a Microsoft kezdte, majd a Google népszerűsítette állásinterjúin azokat a trükkös kérdéseket, amelyek célja a felvételiző kreativitásának és talpraesettségének lemérése volt. Az olyan kérdések, mint “hány golflabda fér el egy buszban” az IT szektorból azóta máshová is átterjedtek azonban mindig is vitásak voltak és sokak szerint kifejezetten károsak a felvételi folyamatra. A San Francisco-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora, Chris Wright nemrégiben megjelent tanulmányában a beugratós kérdésekkel foglalkozott és végül arra a következtetésre jutott, hogy azok károsak mivel egyes esetekben elriasztják a jobban teljesítő jelöteket. A 360 résztvevővel készült felmérés szerint a felvételizők többsége úgy érezte egy-egy ilyen kérdéssel a felvételiztető méltánytalanul jár el és eleve bukásra ítéli. "

 A cikk további részét ld. itt:

 

http://www.itbusiness.hu/Fooldal/hirek/hr_n/nem_mukodnek_a_trukkos_kerdesek.html
 

Erről nekem eszembe jutott egy régi sztori, amit meg is osztottam egy hozzászólás formájában, idemásolom:

Tőlem egyszer azt kérdezték egy webdesigner állásinterjún, még az ősidőkben, hogy számoljam ki a Duna vízhozamát, ha ennyi és ennyi átmérőjű a meder. Mondtam, hogy bocs, nem vagyok matematikus és nem is látom, hogy a weboldalkészítéshez ez miért fontos. Az interjúztató erre sértetten felszólított, hogy akkor mondjam meg, hogy hogyan csinálok vízből tüzet. Közöltem, hogy megfagyasztom, és a jeget prizmaként használva gyújtok tüzet. -Hát ezt meg honnan tudod? - érdeklődött leesett állal a vezető. - Olvastam a Rejtelmes szigetet.- válaszoltam.

Ennyit érnek a trükkös kérdések. :)

Ui: Ja, és nekem Omar Sharif lesz mindörökre Nemo kapitány. :)

Guruk

A munkahelyen épp egy workshop zajlik innováció és vállalkozási ismeretek témában. Két dolog ragadott meg: az egyik, hogy mostanában mindig Steve Jobs-ot hozzák föl mint a szupervállalkozó példáját. Emlékeim szerint régebben általában Bill Gatesről volt szó ilyen esetekben.  Steve Jobsról ugyan tanultam, sőt tanítottam informatikatörténet tárgyból, amint a három ifjú zseni, Jobs, Gates és Wozniak garázscégből birodalmakat hoztak létre (Steve Wozniakról kevesebbet hallunk, ő volt a technikai zseni). Vajon mi lehet ennek az oka? A férjem szerint, aki informatikus, azért van, mert az Apple mostanában futott fel az iPhone, iPad és egyéb i-termékekkel, másrészt pedig amikor Steve Jobs visszavonult pár éve, akkor az Apple majdnem összeomlott, utána visszatért az alapító és egy új ötlettel felrázta a cégét.

Másrész nagyon jól szórakoztam egy dián, amin az előadó azt állította párba, illetve inkább ellentétbe, hogy hogyan cseng a vállalkozó szó Amerikában, ill. nálunk. Amerikában a vállalkozó (pl. Steve Jobs) intelligens, innovatív, eredeti, stb., a társadalom megbecsült tagja. Nálunk az ún. vállalkozó (vagy esetleg "válalkozó", ha saját magát jellemzi írásban) általában egyenértékű a maffiózóval, de legalább is simlis, lop, csal, hazudik, mutyizik, korrupt. Ennek illusztrálására be is szúrt egy fényképet, íme*:

Természetesen ne általánosítsunk, sok innovatív magyar "válalkozás" :) van, akik saját erejükből, tisztességesen lettek sikeresek, pl. Prezi, Graphisoft, Kürt, stb. Minden elismerésem az övék!

*A képen egyébként Joe Viterelli, olasz-amerikai színész látható, aki rendszeresen maffiózókat alakított, sajnos meghalt 2004-ben, mint megtudtam.

Technológiatranszfer Magyarországon

A fenti címmel rendezett ülést ma a Magyar Közgazdasági Társaság, aminek tavasz óta a tagja vagyok. Meg is emlékeztem egy  szellemeskedő bejegyzésben róluk régebben itt is. A részletes programot ld. lent.*
 
Béza Dániel előadása a külföldi és magyar példákat tekintette át, Kállay László pedig a transzfer támogatásának különböző típusairól beszélt. Gyakorlatibb jellegű volt Novotny Ádám (nem Zoltán) előadása, aki inkább a gyakorlatban megvalósuló transzferről, illetve a magyar környezetről beszélt. A hozzászólásokkor én is felszólaltam, és terjesztettem kissé az igét, beszéltem a jelenlegi munkahelyemről és a képzéseinkről.

Személy szerint hasznosnak találtam, mert illeszkedett a PhD kutatási témámba, de annyira nem volt jelentőségteljes a munkám szempontjából, maximum annyi, hogy talán páran emlékezni fognak rá, hogy mi is szervezünk vállalkozás-központú szemléletű képzéseket Magyarországon és Európában.

*

A Magyar Közgazdasági Társaság vitát rendez "Technológiatranszfer Magyarországon" címmel 2012. október 30-án, kedden 10 és 12.30 óra között Budapesten. (A vitaülés helyszínéről újabb tájékoztatást küldünk.)

A vita alapja a Budapesti Corvinus Egyetemen a TÁMOP 4.2.1-09/1/KMR-2009-0002 projekt keretében végzett kutatás. A rendezvényen A technológiatranszfer helyzete és lehetőségei Magyarországon - A lehetséges kitörési pontok címmel Béza Dániel c. egyetemi docens (BCE Kisvállalkozás-fejlesztési Központ), A vállalatok és az egyetemek innovációs együttműködésének új lehetősége címmel pedig Kállay László egyetemi docens (BCE Kisvállalkozás-fejlesztési Központ) tartanak előadást. Felkért hozzászólók: Papanek Gábor DSc, professor emeritus (GKI Gazdaságkutató Zrt.) és Novotny Zoltán főiskolai docens (Esterházy Károly Főiskola). A vitát Halm Tamás, az MKT főtitkára vezeti.

Tanárok

Jómagam is tanárcsaládból származó tanárként azon gondolkoztam, hogy mennyire fontos egy jó tanár az ember életében. Most ez pont onnan jutott az eszembe, hogy az IT Business közli Bőgel György egyik cikkét alkalmasint az outsourcingról (amit nem outszórszingnak, hanem autszórszingnak kell ejteni, hogy én is tanárkodjak egy kicsit :)). Teljesen mindegy egyébként, hogy miről ír, mindig lényeglátó, szellemes, egyéni, és mindehhez jó a stílusa. Öröm olvasni. Egyébként tanárom volt a CEU üzleti iskolájában, onnan az ismeretség.

A másik kedves volt professzorom Székely Csaba, szerintem már róla is zengtem itt himnuszokat.

Nekem is több éves tanítási gyakorlatom van, két év gimnáziumban, hat év egyetemen, nyolc év főiskolán, bár az előző munkahelyemen nem tanítottam teljes állásban. Jelenleg nem oktatói beosztásban vagyok, kicsit hiányolom is, remélem, lesz még alkalmam tanítani a jövőben. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon jó tanár vagyok, a diákok imádnak. :)


 

Tudásmenedzsment a munkahelyen

Tegnap volt egy összejövetel kb. 30-40 embernek, akik többé-kevésbé érintettek ebben az EU-projektben, amin most dolgozunk. Dicséretes, hogy van a folyamatok összehangolására kinevezett kolléga, aki konkrétan a tudásmenedzsment szervezési feladatait látja el. A főfőnök által tartott nagyon lényegretörő összefoglaló után ő kapott szót, és borzasztó stílusban elkezdte vázolni a TM-stratégiát, angol szakkifejezéseket le nem fordítva, hosszadalmasan, unalmasan, a "víziót" emlegetve. Nem csoda, hogy a hallgatóság zsongott, elterelődött a figyelem, felálltak, kimentek, beszélgettek, mást csináltak.

Fogtam a fejem: borzasztóan fontos lenne tényleg, hogy a közös feladatokról, együttműködésről mindenki tájékozódjon, de nem így. Iskolapéldája volt annak, hogy hogyan rettentsük el az embereket a tudásmegosztástól. Egyrészt a kolléga még nagyon fiatal, de ez nem kellene, hogy gátolja az emberekkel való bánásmód képességét, különösen, hogy állítása szerint nagy cégeknél dolgozott tanácsadóként hasonló munkakörben. A másik probléma az volt, hogy alapvetően egyetemi embereknek próbált meg túlságosan menedzsment-hozzáállással eladni valamit, ami erős ellenkezést váltottt ki.

Végül túlzottan lelkesedett. Tudom, hogy ezzel eléggé szembemegyek a trenddel, de saját tapasztalatból tudom, hogy nekünk magyaroknak kifejezetten visszatetsző a lelkes hozzáállás. Ha jó értelemben véve földhözragadtan, racionálisan, kis szkepszissel, esetleg humorosan adjuk elő a dolgokat, sokkal nagyobb együttérzést és kooperációt váltunk ki a hallgatóságból, mintha a föld felett lebegve a saját missziónkat igyekszünk ráerőltetni a hallgatóságra. Na nem baj, majd megtanulja tíz év alatt.

Nagyon szimpatikus volt viszont a főfőnök hozzáállása: elmondta, hogy mennyi pénzünk van jelenleg, mennyit kell további pályázatokon megnyerni ahhoz, hogy a tovább tudjunk dolgozni, és a támogatás kifutása után mit kell tennünk ahhoz, hogy a jövőben is fennmaradjon a projekt. Ez tiszta, világos beszéd volt, mindenki számára kiderült, hogy mi a feladata ahhoz, hogy ne szűnjön meg a munkája. Régen hallottam már ilyen korrekt tájékoztatást! Ráadásul mindez nem egy vezetőségi tanácskozáson hangzott el, hanem minden dolgozó füle hallatára, ez az igazi munkahelyi információáramlás és demokrácia.

 

Oktatási vásár

Ezt a bejegyzést Pozsonyban írom, ahol egy Educatio-szerû vásáron népszerûsítjük éppen a képzési programokat. Sajnos tableten, aminek még mindig nem békéltem meg a virtuális billentyûzetével. Eddig nagyon pozitívak az élményeim, jó úgy hallgatókat toborozni, hogy van pénz a marketingre. Ráadásul ez EU-pénz, amit el kell költeni bizonyos idön belül.

Szóval örülõk, legalább mást csinálok, mint eddig. Általánosságban azt látom, hogy mindenhol nagy harc folyik a hallgatókért, és ez egész Európára vonatkozik.

Új munkahely

Kedves Olvasók! Mint bizonyára észrevették, kissé eltűntem. Október 1.-én kezdtem az új munkahelyen, de előtte még elmentünk egy hétre utónyaralni Olaszországba. 

A munkahely így két nap után nagyon jónak tűnik, egy nagy EU projektben kell hallgatókat toborozni, MSc és PhD képzéseket indítani, szóval hasonló az eddigi munkámhoz. A projekt érdekes és jól szervezett. Sokat fogok utazni külföldi oktatási kiállításokra.

Ma pl. egy konferencián voltam délután, délelőtt megbeszélés volt, ahol pl. a végén az asztal körül ülőknek mind el kellett mondani, hogy mi a feladata, és milyen határidővel. Ez nagyon tetszett, egyértelműsíti a dolgokat. Én egyből találtam magamnak munkát: jövő héten egy workshopra megyünk, ill. a tudásmenedzsment folyamatokba fogok bekapcsolódni, ami konkrétan a PhD témám. Lehet, hogy kicsit kevesebbet írok emiatt mostanában, de azért hetente egyszer mindenképpen.

Goodreads

Szóval a Goodreads. Az úgy kezdődött, hogy olvasgatok egy blogot, amelynek az írója ajánlott egy jó könyvet (Daniel O'Malley: A Bástya, még nincs lefordítva). Letöltöttem a könyvet, elolvastam és tényleg nagyon tetszett. Felvetődött bennem a gondolat, hogy ha ezzel a nőcivel ennyire hasonló az ízlésünk, akkor szívesen olvasnék mást is, amit ő jónak tart. Váltottunk néhány e-mailt, aminek a vége az lett, hoogy mindketten feliratkoztunk erre a Goodreads oldalra, ahonnan ő eredetileg a könyv összefoglalóját linkelte, így látjuk, hogy a másik épp mit olvas és mik tetszettek neki.

Ennek a kapcsán azon merengtem, hogy mennyire megváltoztatta az emberi kapcsolatokat is a social web. Ezzel a lánnyal nem valószínű, hogy találkoztunk volna, ha nincs az internet. Így sem fogok vele soha személyesen összefutni, annyira nem erős, vagy fontos ez a kapcsolat, mindkettőnknek megvan a saját családja, élete. Nem barátok vagyunk, hanem olvasótársak, de ebben a minőségben barátságos érdeklődéssel fordulunk a másik felé virtuálisan.

Tablet

Pár hónapja vettem egy tabletet. Igazából okostelefon helyett, bevallom ugyanis töredelmesen, hogy a telefonhívásaimat egy féltéglával és egy mp3 lejátszóval bonyolítom (régi Nokia, ill. Motorola).

A tablettel viszont nagyon meg vagyok elégedve. Gyakorlatilag leszoktam a könyvtárba járásról, minden olvasmányom ezen van epub formátumban, itt nézegetem reggelente a híreket, a facebook-profilomat, ellenőrzöm e-mailjeimet, stb. Egy dolgot nem szeretek rajta, a virtuális billentyűzetet, de ez generációs dolog lehet, a nálam 20 évvel fiatalabbak sokkal jobban kezelik. Engem meggyőzött.

A könyvolvasás kapcsán futottam bele a Goodreads nevű oldalba. A következő bejegyzés erről az új social web alkalmazásról fog szólni.

Munkahely

Említettem, hogy jelentkeztem egy nekem megfelelőnek tűnő állásra. Fel is vettek, úgyhogy most az új munkahelyre készülök lelkileg és fizikailag is. Nagy vonalakban annyit, hogy egy főiskoláról fogok átkerülni egy egyetemre, és a munkám inkább EU projektekkel lesz kapcsolatban, mint az e-learninggel. Ez nem is baj, ebben is van tapasztalatom, és szívesen is foglalkozom vele.

A munkahelyváltás azonban felveti a tudás átadásának a kérdését. Ez tulajdonképpen a tudásmenedzsment egyik alapproblémája: mi történik akkor, ha a dolgozó elhagyja a céget, hogyan biztosítja, hogy a nála felhalmozódott rengeteg tapasztalat, információ átkerüljön a kollégához, aki átveszi a munkáját. Ideális esetben a cégnek van egy TM rendszere, ahol eddig is gyűltek a tapasztalatok, módszerek. Nálunk ilyen nincs, tehát én szépen leülök a  kollégákkal, és megpróbáljuk áttekinteni a folyamatokat, dokumentumokat, amik a különböző feladatokhoz kapcsolódnak. Ezzel fog telni a szeptember, október elsején kezdek az új helyen.

Kezdődik az iskola

Lassan visszarázódunk a hétköznapokba. Teljes posztot még nem írtam, de addig is itt egy hozzászólásom az IT business cikkéhez:

"Az e-learning másik legfontosabb előnye a költséghatékonyság." Sajnos ez is egy tévhit. Igaz, hogy pl. az utazási költségeit, a munkából való kimaradás költségeit meg lehet takarítani, de az egyszeri nagyobb összegű ráfordítás nem teljesen helytálló. Egyrészt a minőségi tananyag kifejlesztése meghaladja a cikkben említett egymillió forintot, másrészt ezt a tananyagot is az idők folyamán aktualizálni kell. Nem lekicsinyelendő a felhasználók képzése is, meg kell tanulniuk tanulni az új módszerekkel.

Maga a cikk itt olvasható:
http://www.itbusiness.hu/Fooldal/rsscsatorna/Nem_terjed_az_e-learning.html

E-ügyintézés

Szeretünk itten panaszkodni, hogy ez nem működik, az nem működik. Ma viszont kellemes meglepetés ért, amikor felvetődött a gondolat, hogy erkölcsi bizonyítványra lenne szükségem (találtam egy nekem nagyon megfelelő álláshirdetést, gondoltam megpályázom, próba-cseresznye). Emlékeim szerint utoljára kb. 20 éve volt ilyenre szükségem, amikor gimnáziumi tanárnak jelentkeztem közvetlenül az első tanárképzős diplomám megszerzése után. Ki kellett tölteni egy papíralapú nyomtatványt, bekocogni a postára, venni egy illetékbélyeget, azzal együtt feladni a pakkot,  utána postán megérkezett a bizonyítvány.

Mivel ehhez semmi kedvem nem volt a nyomott időjárás miatt, meg amúgy se, a Google a legjobb barátom, ahogy mondani szokás, rátaláltam az alábbi oldalra:

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/szolgaltatasok/erkolcsi_bizonyitvany_igenyles.html

Letöltöttem a kitöltőprogramot (egyébként az adóbevallásaimat is már harmadik éve így küldöm be), kitöltöttem a nyomtatványt, beküldtem ügyfélkapun keresztül, átutaltam 3100 forintot az online banki felületen, és megelégedetten hátradőltem. Mellesleg annak idején az ügyfélkapus regisztráció is zökkenőmentes volt, ugyanis az okmányirodában automatikusan az első helyre kerültem, és azzal is készen voltam 5 perc alatt, mondta az ügyintéző, hogy így igyekeznek még vonzóbbá tenni az ügyfélkapus ügyintézést, legalább is a 11. kerületben.

Ne kiabáljuk el, majd beszámolok arról is, hogy mennyit kellett várni a dokumentumra, és hogyan kapom meg.

Harmadik generációs egyetem

Egy cikkre bukkantam az IT Businessben egy szegedi egyetemi épületről, az alábbi alcímmel: 
"A harmadik generációs modern oktatás elve szerint össze kell kapcsolni az ipart, a kormányzatot és az egyetemi szférát."
Írtam én erről valamikor egy cikkemben, tetszett az ötlet. Harmadik generációs egyetemnek hívják (egy Wissema nevű ember írt róla), ez is megérne egy misét (disszertációt). A szegedi egyetem rektora, Dr. Szabó Gábor ezt a célt tűzte ki, legalább is a rektori székfoglalójában beszélt róla, de szemmel láthatóan meg is szeretné valósítani.

Nyári szünet

Kedves olvasók! A nyáron most egy kicsit kevesebbet fogok írni, szabin leszek, írom a disszertációmat, kerti munkákat végzünk, stb. Persze ha eszembe jut valami érdekes, akkor a Fbookon és itt is jelentkezem.

Mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

Elektra

Facebook-bajok

Volt itt egy jellemző sztori a Fbookkal kapcsolatban, nem szorosan tudásmenedzsment, de azért leírom.

Megrendeltem egy hirdetést a Facebookon az Elektra-oldal népszerűsítésére. Többféle fizetési módot lehet beállítani, kattintási limitet, napi limitet, stb. Én beállítottam napi 150 forint limitet, és boldogan vártam a kattintásokat. Egy idő után be is indult a dolog, sokan lájkolták, örültem. Ámde kiderült, hogy ez a barom Facebook, nem tudom, hogy direkt, vagy véletlenül, nem napi 150 forintot, hanem 15 000-t (!) állított be, mert felszorozta a napi összeget százzal. A Paypal számlámról egyből le is vontak 12 ezret. Gyorsan írtam úgy a Facebooknak, mint a Paypalnek, hogy ehhez nem járulok hozzá, részletesen leírtam a technikai problémát, stb.

Mindkét cég válaszolt, és nagyon jellemzően. A Facebook először egy sablonlevelet küldött, miszerint így, meg úgy megy a fizetés, blablabla, csak általánosságokat. Lehetett látni, hogy konkrétan rá se néztek az oldalamra. Utána mikor észrevették, hogy letiltottam a fizetést a Paypalen, a bejelentkezéskor közölték, hogy legközelebb először nekik szóljak (szóltam), mert ha nem, akkor nem hirdethetek többet, hú, de kitoltak velem. No comment.

A Paypal viszont szó nélkül visszautalta nekem a levont 12 ezret két napon belül. Erre is no comment.

Szóval nekem ez sokat elmondott a két cég hozzáállásáról. És ne hivatkozzon senki arra, hogy mennyi felhasználója van a Facebooknak, mert a Paypalnek legalább ugyanannyi. Most utána is néztem: FB = 900 millió, Paypal = 230 millió. Na jó, nem ugyanannyi, de akkor is.

SCORM

Szóval a SCORM. A Sharable Content Object Reference Model rövidítése (megosztható tartalomobjektum-hivatkozási modell), hogy csúnyán, magyartalanul fordítsam le. Tulajdonképpen az eLearning tananyagok egyik szabványa, ami azt teszi lehetővé, hogy a tananyagokat át tudjuk vinni egyik oktatási felületről a másikba, akár különböző LMS-ek között is, pl. Moodle-ből ILIAS-ba. Segítségével az is követhető, hogy a hallgató mennyit végzett el az adott kurzusból.

Eredetileg az amerikai védelmi minisztérium fejlesztette ki, utána szélesebb körben is elterjedt. Vicces egyébként, hogy az ILIAS-t meg a NATO használja, valami miatt ezek a katonai szervezetek nagyon sikeresek az eLearning alkalmazásában, nálunk pl. a Zrínyi Egyetem. Vulgárpszichológiai analízissel megkockáztatnám, hogy azért sokkal sikeresebbek, mint a civil alkalmazások, mert a katonaságnál mindenki azt csinálja, amit mondanak neki, használni kell a keretrendszert, nincs kecmec. Míg ellenben ezek a nyavalyás civilek csak akkor és úgy használják, ha úri kedvük úgy tartja. :)

Hát ez is okozta a szabványokból való kiábrándulást. Igazából erről még nem olvastam semmilyen megalapozott tanulmányt (lehet, hogy meg kéne írni), de az volt az érzésem, hogy szabványok ide, avagy oda, nem nagyon importálnak az emberek objektumokat (képeket, tanulási egységeket, stb.) rendszerek között, mert mindenki a saját készítésű dolgokat preferálja, ugyanis nincs két egyforma kurzus. A gondolat tavaly ilyenkor merült fel bennem, mikor Brüsszelben egy ezzel foglalkozó projekt záró értékelését végeztük. Persze mindenféle egyéb technikai probléma is szerepet játszhat ebben, SCORM anyagot exportálni-importálni legalább annyi átkozódást váltott ki belőlem, mint a régi varrógépünkkel való kínlódás. :) Rendszeresen a programozó kollégák segítségét kellett kérnem. 

E-tananyag pályázatok

Hazajöttem. Itthon egyből várt a munka: be kellett terjesztenem az e-tananyag pályázat eredményeit a főiskola oktatási bizottsága elé. Sajna összesen hárman pályáztak, de nem is volt baj, mivel a tananyagok annyira jól sikerültek, és a szavazáson is nagyjából holtverseny jött ki, hogy egybehangzó döntéssel három első helyezettet adott ki a bizottság egyenlő pénzjutalommal. Én ugyan eleresztettem egy poént, miszerint jobban örülnék ötvenezer forinttal több pénznek, mit egy megosztott első helynek, de mindenki megbotránkozva nézett rám, és az intézetvezető kolléga elkezdte magyarázni, hogy nadehát Elektra, a  megbecsülés! Mondtam, hogy csak vicceltem.

Nincs sajnos nekünk magyaroknak se humorunk, öniróniánk meg pláne, kint az olasz meg angol kollégákkal nagyon jókat szórakoztunk a kulturális különbségeken. Különösen az angolok nem veszik komolyan magukat, ami sokat tud néha segíteni (ld. Monty Python).


Na de vissza a tananyagokhoz. Mindegyik pedagógiailag átgondolt, megfelel a távoktatás elveinek, tartalomjegyzék, oktatási cél, önellenőrzés lehetősége, stb. Technikailag egy a Reload editorral, kettő az Adobe Captivate-tel készült, ez utóbbit egy KMOP pályázat során szereztük be az Adobe eLearning Suite részeként, nagyon jól ki tudja a Csoport használni. Mindegyik tananyag SCORM kompatibilis, ez egy szabvány az eLearningben, erről fog szólni a következő poszt.

Európai Bizottság

Szóval hétfő óta itt vagyok Luxemburgban, immár hatodik éve csinálom ezt a munkát, minden évben 1-2 hétig. Az Európai Bizottság informatikai igazgatósága által meghirdetett nemzetközi pályázatok elbírálásában segédkezem sok más kollégával együtt, idén rengetegen vagyunk, több, mint ötven független szakértő gyűlt össze az EU minden országából.

A pályázatok részben az eLearninggel foglalkoznak, nagy nemzetközi konzorciumok által beadott, határokon átnyúló projektek ezek. Általánosságban itt is jellemző, hogy Magyarország sajnos nagyon le van maradva, mi még mindig a tartalomkészítéssel küzdünk, bár az elmúlt években a TÁMOP pályázatok sokat lendítettek az ügyön, az EU-ban pedig már évek óta azt preferálják, hogy a már meglévő tananyagokat juttassák el minél több felhasználóhoz.

A munka fárasztó, de nem panaszkodom, mivel rengeteget tanulok ilyenkor. A város viszont nagyon kellemes, csak azt az óceáni időjárást tudnám feledni! 

Publikációk

Talán nem árulok el nagy titkot a nagyérdeműnek, ha leírom, hogy a cikkem a Vezetéstudomány folyóiratban fog megjelenni. Ez azért fontos, mert a doktori iskolának van egy listája magyar és külföldi folyóiratokkal, és ahhoz, hogy én ott labdába rúgjak, erről a listáról két folyóiratban kötelező egy angol és egy magyar nyelvű cikk megjelentetése. Nekem már a magyar megvolt, az elmúlt félévben a másikkal küzdöttem, és a napokban kaptam a pozitív visszajelzést az elfogadásról. Tegnapelőtt beügettem a szerkesztőhöz megbeszélni néhány részletet, meg hogy személyesen is találkozzunk, lássa, hogy bizalomgerjesztő jelenség vagyok élőben.

Szubjektív vélemény következik! Ezek a tiszteletkörök nekem először kissé nehezen mentek, de a témavezetőm ránevelt az elvárt viselkedésre (mindenkivel borzasztóan tisztelettudónak kell lenni a magyar tudományos életben). Azóta sem vagyok benne biztos, hogy ezek szükségesek-e, de attól tartok, hogy igen a magyar rögvalóság ismeretében. Én ugyanis tudományosan egy nemzetközi közegben szocializálódtam, és ott azért leginkább az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra. 

Megyek is a jövő héten a nemzetközi közegbe, nem leszek itthon, de külföldről is írni fogok, ha esténként hozzájutok, és akkor elárulom, hogy pontosan hol vagyok, és mit is csinálok. : )

Blogok az oktatásban

Egy főiskolai rendezvényen összefutottam Kovács Ilma tanárnővel, "a magyar távoktatás nagyasszonyával". Ez utóbbi epitethon ornanst (eposzi jelzőt) nem én találtam ki, hanem több helyen is olvastam, és nagyon találónak érzem. Ezúton is üdvözlöm a tanárnőt, ugyanis felfedve inkognitómat, elküldtem neki a blog címét.

Mindezt azért, mert tőlem teljesen függetlenül elmesélte egy tavalyi élményét egy közös blogolás formájában megvalósuló konnektivista oktatási kezdeményezésről. Az erről írt részletes esettanulmánya az Oktatás-Informatikában olvasható. Beszélgetésünk során sok kérdés felmerült a hallgatói önállóságról, a tanári inspirációról, a közösségi oldalak oktatási célra való felhasználásáról.

Abban egyetértettünk, hogy ez az új tanulási mód mindenesetre új képességeket és gondolkodásmódot követel, de ha a hallgatók legyőzik saját pszichológiai korlátaikat és mellesleg a hagyományos poroszos oktatási rendszerben szerzett gátlásaikat, akkor szárnyalnak és élvezik az új tanulási formákat.

„Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel"

A fenti címmel rendezte meg konferenciáját a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására Szegeden. Témavezetőm kért meg, hogy helyettesítsem, egyben adjak is elő, ami mindig jól jön a PhD-hoz, ráadásul a cikk nem konferenciakötetben, hanem a fenti egyesület kiadványában fog megjelenni. Mostanában szerencsém van ezekkel a szakmai összejövetelekkel: a múltkorin sem unatkoztam, és itt is nagyon jó társaság gyűlt össze, PhD előtt-után álló korombeli egyetemi-főiskolai oktatók. A szekciókat is jól állították össze, hasonló témák kerültek egy blokkba, érdeklődéssel hallgattuk egymást.

Frederick Winslow Taylor, a futószalag feltalálója (Wikipedia)

Külön öröm volt találkozni Székely Csaba tanár úrral, akit egyrészt nagyon nagyra becsülök, másrészt segített, hogy egy előző cikkem megjelenjen a doktori iskola által megkövetelt egyik folyóiratban, ezért külön hálás vagyok neki, és örültem, hogy a Taylor-díjat is ő kapta meg idén. A konferencia szervezője, Keczer Gabriella is az ő PhD hallgatója volt, szintén szimpatikus, hála neki, jó hangulatban és szervezetten folytak a dolgok.

Az előadásommal kapcsolatban az alábbi témák merültek fel:

• általános trend, hogy a nyomtatott tananyagot felváltja az elektronikus
• Moodle, CooSpace,  ILIAS  - ezek az LMS-ek a legelterjedtebbek a felsőoktatásban, vannak különbségek, de alapvetően mindegyik használható
• kérdés volt, hogy érdemes-e saját fejlesztésű LMS-t létrehozni - szerintem nem, vagy csak nagyon speciális célokra, így is úgy tűnik, hogy előbb-utóbb a Moodle fogja uralni az ingyenes, nyílt forráskódú LMS-ek piacát
• a szabványosításoktól (pl. SCORM) nagyon sokat vártunk pár éve az e-learning tananyagok terén, ehhez képest nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, erről még sokat tudnék írni

Mások témái voltak a nők jelenléte a felsőoktatás felsővezetői között (elenyésző), az Z, Y generáció tehetségmenedzsmentje, a továbbképzés helyzete a magyar tulajdonú KKV vállalatokban (siralmas, vagy el sem engedik pl. főiskolára a beosztottat, vagy bónuszként kezelik, ahelyett, hogy természetes lenne).

És végül egy jó hír fogadott, mikor hazaértem: meg fog jelenni a hányatott sorsú cikkem, mehetek nyelvvizsgázni, és ha az is megvan, bejelentkezni fokozatszerzésre, és akkor már nem doktorandusz leszek, hanem doktorjelölt, juhé!

Dizájn

A heti posztom a szegedi Taylor-konferenciáról fog szólni, mivel pénteken oda vagyok hivatalos, de addig is itt egy nagyon jó poszt Bőgel György volt tanáromtól, akitől a blog mottóját is kölcsönöztem:

Kísérletezünk

A tanulás minősége a felsőoktatásban

Ma a címben szereplő eseményen vettem részt. Nem nagy elvárásokkal érkeztem, be kell valljam, ültem én már végig rengeteg unalmas konferenciát. Kissé el is késtem, sajnos lemaradtam Pléh Csabáról, de Sonkoly Gábor előadásáért már érdemes volt odamenni. Az egyetlen magyarországi Erasmus Mundus programról számolt be intelligensen, jó stílusban, szélesebb kontextusba helyezve, szellemesen, nagyon élveztem Öröm volt látni, hogy egy igazán európai szintű kezdeményezést a nehézségek ellenére (a magyar Ugar, törpe-fejűek, stb.) ilyen magas színvonalon és elegánsan vezetnek, ez a jövő útja.

A délutáni workshop is nagyon érdekes volt, ugyanis az ún. World Café módszerrel szervezték, több téma közül lehetett választani, és az egy téma iránt érdeklődőek ültek le egy asztalhoz. Én természetesen a tanulás és technika viszonyát választottam, érdekelt volna még a vezetés, szervezés is, de sajna du. hamarabb el kellett mennem.

Mindenesetre egy nagy ötös az ELTE PPK Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központjának, azon kevés konferenciák egyike volt, ahol jól és hasznosan töltöttem az időmet! Ráadásul szeretem a Kazinczy utcai zsinagóga környékét, laktam is errefelé valamikor, szépen felújították.

Dropbox

December óta egy Leonardo projektben veszek részt a fősuli képviseletében. A konzorciumi partnerekkel való kapcsolattartáshoz, fájlmegosztáshoz használjuk a fenti alkalmazást. Pár hónap alatt annyira megszerettem, hogy saját célokra is napi szinten használom, sokat dolgozom ugyanis otthon cikkeken, és végtelenül idegesítő volt a benti gépem és az otthoni között pen drive-okon hurcolászni az anyagokat. Rendszeresen elvesztettem a fonalat, hogy éppen melyik a cikkem legutolsó változata. A laptop illetve a szinkronizálás sem megoldás, a laptopom elég nehéz, a szinkronizáláskor meg elvesznek a különböző verziók, márpedig az fontos, hogy ezek elkülöníthetők legyenek, hátha valamit szeretnék visszaszedni a régebben írtak közül.

Szóval erre a Dropbox ideális megoldás. Ez is egy ún. felhő-alkalmazás, kérdés, hogy mennyire vannak biztonságban az itt tárolt adatok, de mivel a dokumentumok a saját gépemen is megtalálhatók, ez sem nyugtalanít.

A munkahelyi tudásmegosztáshoz is jó lenne ilyen alkalmazásokat használni. Jelenleg nálunk VPN van, a Csoport dokumentumait eddig is a hálózati meghajtón tároltuk, így mindannyian hozzáférünk és nincs duplikálás. Sarkalatos kérdés viszont itt is a backup (adatok mentése), amit sajnos nem minden munkahely vesz komolyan. Történt már olyan, hogy egy frissítés alkalmával az elmúlt két év levelezése eltűnt a gépemről, na akkor lepődött meg mindenki, hogy mi lakozik bennem, mert amúgy elég béketűrőnek tűnök külső szemlélő számára. : ) De aztán visszaállították.

LMS használata

Most jutottam el a disszertációmban az ún. empirikus részhez, a hallgatókkal kitöltettem egy kérdőívet arról, hogyan használják a főiskolai LMS-t (learning management system, e-learning online felület). Nagyjából az derült ki, hogy vizsgaidőszakban jelentősen megugrik a használata, illetve alapvetően elégedettek a hallgatók a rendszerrel, főleg a tananyagellátottság miatt. Mélyinterjúkat is készítek, ahol ugyanezekről faggatom őket.

Témavezetőm javasolta, hogy jó lenne kontrollcsoportként egy másik főiskola hallgatóinak a tapasztalataival összevetni a mieinket, most ezt szervezem.

Az eredményekről beszámolok egy konferencián is júniusban.

Szófelhő

Tegnap egy előadáson láttam az alábbi alkalmazást, és teljesen elolvadtam tőle:

Úgynevezett word cloud, sok ilyen alkalmazás van, nekem a fenti tetszett a legjobban:
http://www.tagxedo.com/app.html

Az említett cikkemnek a leggyakoribb szavai.

Storytelling-szoftver

Ma a BKF TM műhelyén egy TM-rendszer bemutatóját láttuk. Nem akarom leírni, hogy melyiket, mert nem győzött meg különösebben. A most divatos* storytelling irányzathoz tartozik, nagyon szép a felülete, és szemantikus webet alkalmaz a keresőmotorhoz. Az lenne a dolog lényege, hogy az alkalmazottak esettanulmányként leírják azokat a történeteket, amikor egy problémás helyzetet sikeresen megoldottak, és ebből egyrészt mások is okulnak, másrészt így kiderül, hogy kikhez milyen ügyekben lehet fordulni.

Nem egészen ideillő kép, eredetileg a tűznél ülő, mesélő ősembereket kerestem, de ez is tetszett.

Nekem az első gondolatom az volt, hogy hogyan vesszük rá az alkalmazottakat az esettanulmányok kitöltögetésére. Kollégám felvetette ezzel kapcsolatban, hogy mikor töltögetik, munkaidőben, vagy azon kívül? A kérdésre, hogy  mivel motiválják a dolgozókat a kitöltésre/interjúkészítésre, kaptunk néhány elméleti választ (beleszámít a dolgozó értékelésébe, jó érzés, ha egy ifjú dolgozó kikérdezget egy tapasztaltabb kollégát, pl. Fáskertinét, haha!), de gyorsan kiderült, hogy a gyakorlatban ezt még nem alkalmazták, tehát tapasztalatokról nem tudott az előadó beszámolni. Csak a torka véres, ahogy mondani szokás.

Hazafelé a férjemet is meginterjúvoltam, hogy stílszerű legyek. Volt néhány jó tippje, pl. call centerekben a visszatérő problémák rögzítésére, szoftverfejlesztés során bugok riportjára, de a "Hogyan lettem zaklatott középvezetőből sikeres menedzser?" című esettanulmány, ez volt az egyik példa, őt is kissé elriasztotta.

Mellesleg egy tanítványom szakdolgozatának egy hasonló rendszer bemutatása volt a témája, ő a Lufthansa Systemsnél dolgozik, és egy wikivel oldották meg a bejövő problémák rögzítését, de ott sem lelkesedésből, hanem kemény vezetői utasításra. Tudom, hogy nem ez az ideális eset, de vagy kötelező egy ilyen rendszert használni a cégnél, annak  minden nyűgével s nyilaival, de pár év alatt belerázódnak, vagy csak lelkes "bajnokok" használják alulról jövő kezdeményezésként, de akkor az életben nem fogja lefedni a cég összességét, mert mindig lesznek, akik elzárkóznak a használatától. Summa summárum, mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel a tudásmegosztással kapcsolatban, ld. a Poziteam műhelyről szóló bejegyzésemet. Esetleg valakinek van más tapasztalata?

*U.i.: Nem is olyan új ez a storytelling, nagyjából 15 évre visszamenőleg találtam utalásokat a menedzsment szakirodalmában a módszerről, de valahogy az elmúlt napokban több ilyen témájú cikkbe is belefutottam, ahogy az lenni szokott.

MKT

Hirtelen felindulásból pár héttel ezelőtt jelentkeztem a Magyar Közgazdasági Társaság tagjának. Érdekes előadási témák voltak, néhány ismerős név a szakosztályokban, meg talán még a PhD-hoz is jó pontot jelent. El is feledkeztem róla, viszont pénteken jött egy levél, MKT feladóval, benne kitapogattam egy műanyag tagsági kártyát is. Megmelegedett a szívem: nahát, milyen európai szintűek ezek a közgazdászok, tagdíj befizetése nélkül is kiküldik a kártyát, jó érzés, ha így bíznak a tagokban. A levél felbontása után azonban kissé lanyhult a lelkesedésem: a kártyán nagy, piros "Érvénytelen!" felirat virított, mint kiderült, befizetés után kiküldik az éves matricát.

Egyből beindult a fantáziám, lelki szemeim előtt felrémlettek sunyi közgazdászok, amint nem fizetik be az évi 5000 forint tagdíjat (nyugdíjasok, diákok, és gyeses kismamák csak 2500-at), és orvul besurrannak közgazdász rendezvényekre, előadásokra. Alaposabb tanulmányozás  után azonban kiderült, hogy egy csomó helyen kedvezményeket lehet igénybe venni a kártyával. Nagy megdöbbenésemre a hotelek, autósboltok, wellness-szalonok mellett egyből felfedeztem a térképes keresőn a tőlünk két sarokra levő kisboltot, ahol rendszeresen házi tejet és joghurtokat szoktunk beszerezni, 20% kedvezmény, már megérte! : )

SPSS

Nem témahiányban szenvedtem, csak egy cikk megírásával voltam elfoglalva a héten. A PhD-hoz kapcsolódik, mert ez az egyik utolsó feltétele a fokozatszerzésre való bejelentkezésemnek. A másik még egy nyelvvizsga, ezt nyáron tervezem abszolválni.

A cikk témája az EU országok IKT fejlettsége volt, amivel kapcsolatban kaptam eddig hideget-meleget különböző lektoroktól. Ebből kifolyólag már másodszor dolgozom át két lektor egymásnak ellentmondó javaslatai alapján, a közgazdász a közgazdasági részén problémázott, a statisztikus a statisztikain. Emiatt már egy éve húzódik a dolog, lassan csak elkészülök vele. Mindenesetre rengeteget tanultam mindkét kekec lektortól, arról nem is beszélve, hogy az SPSS program rejtelmeibe is beleástam magam, és már ilyeneket vizsgálok, hogy Wilks lambda, illetve Kolmogorov-Szmirnov normalitásvizsgálat, az életben nem gondoltam volna magamról, a bölcsész hátteremmel! Ez az igazi lifelong learning (élethosszig tartó tanulás).

Poziteam műhely

Egy újabb szakmai programról szeretnék beszámolni: szerdán a Poziteam tudásmenedzsment bővített műhelyt tartott. Nem akarom részletesen bemutatni, a részletekről itt egy link, inkább az általános benyomásaimat mondanám el.

Érezhet volt, hogy az üzleti szféra mennyivel jobban rajta tartja az e-learning ütőerén a kezét, mint a felsőoktatás, hogy  kissé képzavarosan fogalmazzak. Különösen projekt-együttműködések kapcsán olyan európai színvonalú anyagokat, kezdeményezéseket mutattak be, hogy ihaj. A másik észrevételem az volt, hogy az emberi oldalról mindenki ugyanazokkal a problémákkal küzd, nevezetesen, hogy szép, szép a tudásmegosztás, de amíg az emberek/cégek azért tartják meg maguknak az információkat, mert ezzel biztosítják a versenyelőnyüket és a pozíciójukat, addig nem fog működni a dolog.

Viszont az megerősítésként hatott, miszerint mások is úgy látják, hogy  kompetenciák fejlődése és a mobil eszközök elterjedése biztosítja az e-learning (és ezt most értsük nagyon tág értelemben, belevéve a webkettes technológiákat is) további térhódítását, mondhatni természetessé válását.

Kinek jó az eLearning?

Visszakanyarodom akkor az eLearning témájához, ahogy azt a kedves hozzászóló kérte.

Kérdések: Mikor válik elég éretté a hallgató az eLearning-hez (implicit állítás: az eLearning sokkal több önálló tanulást feltételez)? 


Válaszom az implicit állításra: igen, sokkal több önálló tanulást feltételez, és nem is biztos, hogy mindenkinek alkalmas. A mi angol nyelvű képzésünkön elég nagy a lemorzsolódás, mellesleg szólva a jelentkezők se rágják a küszöböt nagy mennyiségben, ugyanis annyira új ez a fajta oktatás, hogy idegenkedést vált ki a szülőkben. Tipikus kérdés fanyalgó hangon: - Jaj, akkor tanárral nem is találkozik a gyerek? Hát személyesen nem feltétlenül, na bumm.


Viszont aki marad, azt szoktam mondani, hogy túléli az első évet, az általában imádja, és nagyon megfelel az igényeinek. Amit közhelyszerűen szoktak mondani, munka, gyerek mellett. Van az említett kurzuson tánc- és képzőművész tanárnő, gyeses apuka Svájcban, Angliában élő nyomdász, és nem mellesleg két ifjú és sikeres érettségizett lány, az egyikük éppen Angliában folytatja a képzést, az anyaegyetemen, a másikuk pedig sikeresen építgeti tanulás mellett nemzetközi grafikus karrierjét, rendszeres megjelenésekkel grafikai magazinokban, webshoppal, stb. Illetve a balett táncosok és kőfaragók. : )


Az életkorral kapcsolatban sajnos nem tudok nyilatkozni, ugyanis én csak a 18+ korosztályt tanítom, fogalmam sincs, hogy általánosban, gimnáziumban hogyan működik. Sok EU-s program van egyébként ezen a téren, többek között a Sulinet is egy ilyen nemzetközi kezdeményezés része. Mindenképpen szorosabb tanári vezetést igényel, tehát a blended learninget tudom inkább elképzelni.

Image: Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net

Melyik formája milyen kortól eredményes? 

Fiatalabbaknak mindenképpen a játékosabb, esetlegesen csoportmunkával megoldott. Ami életkortól független, az, hogy borzasztóan erős motiváció és önfegyelem szükséges hozzá, illetve nagyon szoros időbeosztás. Ami még hirtelen eszembe jut, hogy az eLearning nagyon épül az angolszász típusú oktatásra, tehát hogy a hallgatóknak sokkal több önállóságot adnak, nem fogják a kezüket, kreativitást követelnek meg. Nem csoda, hiszen az angolszász világban alakult ki. Emiatt a mi poroszos oktatási rendszerünkben felnőtt fiatalok először kissé elbizonytalanodnak, de miután megismerték a rendszert, szárnyalnak és lelkesek.

A PhD-ról

Azt ígértem az előző posztban, hogy az e-learning hasznáról fogok írni. De inkább megváltoztatom a témát főleg a Schmitt Pál-ügy miatt. A politikai részébe most nem akarok belemenni, inkább elmondom, hogy nekem eddig hogy ment a PhD-m. Igen, tudom, a kisdoktori nem azonos az „úgynevezett PhD”-val.  A kisdoktoriról inkább idelinkelem Bőgel György, az isten posztját. J

Szóval elkezdtem a PhD-t 2008-ban önköltséges, távoktatásos hallgatóként, ami azt jelentette, hogy minden félévben leperkáltam 100 ezret, ebben az esetben nem én, hál’ istennek, mert a munkahelyem kifizette, felsőoktatási intézményként nekik ugyanolyan szükségük van arra, hogy nekem PhD-m legyen, mint nekem. 6 féléven keresztül bejártam órákra, amik általában munkaidőben voltak függetlenül attól, hogy mi távosok voltunk, együtt jártunk órákra a nappalisokkal. Megszereztem 180 kreditet, ami részben a vizsgákból, részben a publikációkból, részben az oktatási gyakrolatból állt össze.  A vizsgák elég komolyak voltak, én speciel a mikro- és makroökonómiára tanultam összesen vagy 10 napot, úgy értve, hogy otthon magoltam egy-egy hétig, szabit vettem ki, mert erre nem kapunk tanulmányi szabadságot.

A 7. félév végén megkaptam az abszolutóriumot, amikor a kellő mennyiségű publikációm is meglett. Már egy éve húzódik a fokozatszerzésre való bejelentkezésem, mivel ahhoz minimum 4 lektorált folyóiratcikk megjelentetése szükséges, magyar és angol nyelven, ebből kettő cikknek azokban a folyóiratokban kell megjelenni, amit a doktori iskola elvár. Hiába van nekem egy rahedli publikációm az elmúlt 10 évben, könyvrészlet, konferenciakiadvány, stb., azok nem elegek. Az egyik már megvan, most küzdök a másik megjelentetésével már vagy egy éve, ugyanis hol az egyik lektor dobta vissza átdolgozásra, hol a másik, az egyik közgazdász, ő a közgazdasági szempontokat kifogásolta, a másik statisztikus, az meg a statisztikaiakat, mellesleg a két vélemény egymástól homlokegyenesen eltérő volt... Most adom be harmadjára, talán elfogadják.

Utána már csak le kell tennem még egy nyelvvizsgát, mert kettő kell összesen, és mehetek szigorlatozni, ill. megírni a disszertációmat, megvédeni először a házi védésen, utána minimum egy fél év múlva a doktori védésen, és meg is vagyok. Ez legjobb esetben is 5 év munka.

Mi az eLearning?

Sose szerettem a definíciókat. Mindig valami olyan unalmas, száraz, megtanulandó dolog volt főleg általánosban, amivel nem boldogultam. Nem tudtam magolni, kivéve a verseket, de azoknak legalább van dallama. Szóval az e-learning meghatározása is problémás, nemcsak a fentiek miatt, hanem a szakirodalomban sem egységes. Direkt írtam kétféleképen a szót, kisbetűvel, nagybetűvel, kötőjellel is írják. Ebből is látszik, hogy még nem kiforrott az ügy. Bár eLearningről (asszem, maradok ennél a verziónál) már vagy 15 éve beszélnek, főleg az USÁ-ban van nagy hagyománya, és ott jóval elterjedtebb, mint nálunk.

Image: ddpavumba / FreeDigitalPhotos.net

Nagyon általánosan véve az eLearning minden olyan oktatásra, tanulásra vonatkozik, ami elektronikus médiumokon folyik. Máris találtam egy ellentmondást: a magyar Wikipédia számítógépes hálózaton elérhető képzési formaként definiálja, míg az angol az én fenti definíciómhoz hasonlít : ”all forms of electronically supported learning and teaching”. Vannak aztán mindenféle más verziók is, számítógép-alapú tanulás és tanítás, kollaboratív tanulás, technológiával támogatott tanulás, stb.

 Az úgyenvezett tiszta eLearning kezdeményezések általában elhaltak, a leghíresebb példa az angliai Open University bebukása, amire fontmilliókat áldoztak, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Véleményem szerint kissé még korai volt a kezdeményezés 2003-ban. Akkoriban mindenki azt gondolta, hogy az eLearning lesz az új  „killer app”, menő alkalmazás. Így utólag visszanézve látható, hogy két dolog hiányzott az elterjedéshez: az ún. digitális kompetenciák, tehát, hogy az emberek gondolkodás nélkül használják a számítógépes alkalmazásokat, a másik pedig a technikai alkalmazások alacsony szintje, ld. az előző posztomat a mobil alkalmazásokról. Azóta felnőtt egy generáció, akiket a digitális bennszülöttekként szokás emlegetni, számukra természetes az, hogy folyton a gép előtt lógnak, sőt viszik magukkal okostelefon formájában. Jó megoldás a blended learning (kevert, vagy ötvözött tanulás) én is ezt csinálom a hallgatóimmal, órán használják az én vezetésemmel az eLearning tananyagokat, vagy a kurzus elején, közepén és végén találkozunk, közben önállóan dolgoznak, de van fórum, segítség, ahol vagy én, vagy ők válaszolnak a feltett kérdésekre (peer-to-peer learning), a hallgatók egymást oktatják. Ez átvezet a legújabb trendhez, az eLearning 2.0-hoz, ami a szociális hálózatok használatát és a társaktól való információszerzést jelenti a tanulási folyamatban.

A poszt végére mindig eszembe jut egy újabb gondolat, amit lehet folytatni a következőkben, a mai ilyen folyomány: Jó-e a hallgatónak az eLearning?

Nyomtatható eLearning

Egy-egy eLearning tananyag bemutatása során többször kérdezték már diákok: -És tanárnő, ezt ki lehet nyomtatni? Az első alkalmakkor eléggé téptem a hajam, mert a nyomtatható elearning meglehetős oximoronként hangzott (ellentétes fogalmak összekapcsolása), de aztán elgondolkoztam a kérdésen. Érthető, ha a hallgató szeretne kinyomtatni egy nagyobb tananyagot, hogy buszon, vonaton tudja olvasni, vagy egyszerűen fárasztónak találja a monitoron olvasást. Ezzel azonban az eLearning egyik alapja vész el, az interaktivitás. Nem lehet képekre kattintani, a szó fölé vitt kurzorral szómagyarázatot megjeleníteni, tesztet kitölteni, nem látszanak az animációk, stb. Viszont mégis feldolgozható így a tananyag szövegrésze.

Ezek az  állítások csak akkor igazak, ha „valódi” eLearning tananyagról van szó, tehát amire a fent elmondottak vonatkoznak. Egy e-jegyzet, pl. egy PDF dokumentum minden további nélkül nyomtatható, bár PDF-fel is lehet mostanában klassz dolgokat létrehozni, pl. aktív PDF, portfolió. Ez továbbvezeti a gondolatot, hogy mi is tulajdonképpen az eLearning? A definíciók, és a válasz a kérdésre legyen egy újabb poszt témája.

A nyomtatható eLearning problémája viszont megoldódni látszik a mobil eszközök elterjedésével. Az okostelefonok, táblagépek, e-könyvolvasók könnyűek, kényelmesek, hordozhatóak, buszon, vonaton is lehet olvasni. A két évvel ezelőtti EDEN konferencia témája is a mobil tanulás volt.

Ingyen tartalom?

A tegnapi témát folytatva: a rektor továbbított nekem egy emailt, amely így kezdődött:

"Tisztelt Intézményvezető!

Engedje meg, hogy szíves figyelmébe ajánljuk cégünk egyik új szolgáltatását a www.tananyagfeltoltes.hu portált, melyet a felsőoktatásban tanuló hallgatók, illetve oktatók számára fejlesztettünk ki.

A portál használata minden felhasználó számára ingyenes, egy egyszerű és gyors regisztrációt követően, a hallgatók illetve az oktatók … a legkülönbözőbb kiterjesztésű tananyagokat, segédanyagokat tölthetik fel. (kiemelés tőlem)"

És a többi. Elgondolkoztam a levélen. A szerzői jogok kérdése az egyik olyan dolog, amit sose tudtam se magamban, se az intézményen belül megnyugtatóan tisztázni. A vállalati jogásszal ezt már egyszer megbeszéltük, van olyan, hogy vagyoni jog és az, amit köznyelven szerzői jognak szoktunk hívni. A vagyoni jog az lehet az intézményé, különösen ha erre vonatkozó szerződést kötött a tananyag írójával, a szerzői jog viszont a szerzőé marad, tehát azt senki nem veheti el tőle, ha elmegy pl. az iskolából, akkor a tananyagot átdolgozva máshol is kiadhatja. Ld. :

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű

30. § (1) Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. (http://hu.wikisource.org/wiki/Szerz%C5%91i_jogi_t%C3%B6rv%C3%A9ny/III._Fejezet_-_VAGYONI_JOGOK)

Ez ám a göcs! Számon lehet-e kérni a tanárokon, hogy mikor dolgoztak a tananyagon? Munkaidőben? Mi van akkor, ha mondjuk a nyári szünetben írta meg, vagy hétvégén? Voltak már ebből itt balhék.

Ott a tegnapi példa, a mobiltelefonnal kivetítőt fényképező hallgatóról. Jogsértés-e ez? Miért ne használja a hallgató a modern technika vívmányait? Persze, én is egyetértek azzal, hogy jobban megtanulja, ha jegyzetel, de én is inkább letöltöm az előadásvázlatot, ha van rá lehetőség. Miért probléma a tanárnak elérhetővé tenni a PowerPoint vázlatot a hallgatónak, mondjuk egy e-learning felületen (LMS, learning management system, oktatási keretrendszer).

Ezek voltak a kérdések. Az én válaszom a legutolsóra: nyugodtan odaadhatja a tanár a PPT-t a hallgatóknak, az nem egyenértékű egy tankönyvvel, vagy részletesen kidolgozott jegyzettel netán e-learninges interaktív online tananyaggal. Aki nem járt be az órára, a néhány vázlatpont alapján úgysem tud alaposan felkészülni.

És egy újabb kérdés: jó-e a hallgatónak az online (gépen nézhető) tananyag? Ez lesz a következő téma. A többi felvetett kérdésre pedig várom a válaszokat!

TM konferencia

Tegnap a Budapesti Kommunikációs Főiskolán az évi rendes tudásmenedzsment konferencián vettem részt. Az első néhány előadást csendesen végigszundikáltam, viszont a szokásos résztvevők miatt érdemes volt odamenni. Bencsik Andreának Győrből szokás szerint lendületes és érdekes volt az előadása, Kis Márta a BKF-ről egy eLearning rendszer bevezetését mutatta be, hogy hogyan tanítanak gazdasági matematikát 750 embernek CoSpace-szel, ami az ETR nevű iskolai adminisztrációs rendszernek a tartalomkezelője, olyasmi, mint amit mi is használunk a suliban, pl.a Moodle.


Akit imádtam, az Krisztián Béla tanár úr volt Pécsről. Nagyon alapos, részletes és átfogó képet adott a TM-nek a közgazdaságtudományban betöltött helyéről, történelmi fejlődéséről, viszont mindezt olyan stílusban, hogy sírva röhögtem. Ebből is látszik, hogy nem életkorhoz kötött a nyitott gondolkodás, szeretnék én ennyi idősen szellemileg ilyen friss lenni, mint a tanár úr. Engem ugyan nem tanított, de már Győrben összefutottunk egyszer, és akkor is szimpatizáltunk egymással, meg is hívtam az esetleges védésemre (előre iszunk a medve bőrére, mondtam is, hogy ez középtávú terv).


Természetesen a doktori fokozat és a hivatkozások hogyanja is előkerült, sajnos elég volt azt kiejteni, hogy PhD vagy kisdoktori, mindenki legalább is nyekkent egyet. A rendszeresen publikálók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy mennyire alaposan kell dokumentálni a felhasznált forrásokat, ugyanis úgy visszadobják a cikket, mint a sicc, ha ez nincs rendesen megcsinálva.


Ebédidőben kollegiális beszélgetéseken vettem részt. Mellettem egy egyetemi tanár, ill. egy coach szidta a lusta hallgatókat. A tanár felháborodva hozta fel példának, hogy a hallgatók nem hajlandóak jegyzetelni, hanem csak horrible dictu lefényképezik a diát a telefonjukkal, és ilyenkor ő ki szokta zavarni az illetőt, mivel rengeteget dolgozott az anyaggal, nehogy már csak úgy "ellopják". Némán beletemetkeztem a csirkelevesembe. Na, ez lesz a következő bejegyzés tárgya, folyt. köv.

A kezdetek

Valami olyan átmenetet szeretnék adni a szakmai és a szórakoztató között, ami az olvasók számára fogyaszthatóan mutatja be a felsőoktatásban tanárként, szervezőként és hallgatónként eltöltött hétköznapjaimat.

Magamról: egy közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben tanítok és az elektronikus tananyagokat kezelem. Emellett csinálom a PhD-mat egy szintén közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben, az abszolutóriumom már megvan, most a cikkeken dolgozom.