Diplomaosztó

Hát ezt is megértük, megvolt az évzáró, túl vagyunk a diplomaosztón. Rengeteget készültünk erre is, de éppen emiatt szépen, olajozottan ment le minden. Nekem kicsit sok volt a beszéd, mindenki mondott beszédet, én is, sajnos utoljára, ezért a hallgatók már eléggé pilledtek voltak.

Utána műsor, és a diplomák átadása következett. Jó volt látni a hallgatókon az örömet, megilletődöttséget, büszkeséget. Nagyon együtt tudtam velük érezni, mivel pont egy hete én is hasonló cipőben jártam (szeptemberben kaptam meg a doktori címet, ezért most vettem át magát az oklevelet ünnepélyesen).

Utána hagyományos ünneplés, a kalapok feldobása következett, pezsgőzés. koccintás, fényképezkedés. Megjegyzem, nagyon szép a főiskolánk talárja, az én doktori talárom sokkal egyszerűbb volt, és mi még a kalapot is odaadtuk nekik ajándékba, amit én diákként egyszer sem kaptam meg, se az egyetemi, se a doktori diplomám átvételekor. :)

A jövő héten kissé kifújjuk magunkat, de nem áll meg az élet, el kell készíteni a jövő félévi órarendet, és egyéb fontos dolgok is várnak ránk, tananyagok, tematikák aktualizálása. A felsőoktatásban a nyár már a következő félévre való felkészülés időszaka, de kissé nyugodtabb, mint a tanév, több időnk, energiánk jut a tervezésre, így, hogy a napi ügyekkel nem kell foglalkozni. Azért remélem, nyaralni is eljutok!

Záróvizsgák

Lementek a múlt héten a záróvizsgák. Régebben, amikor még én végeztem, ezt államvizsgának hívtuk, de most ez a hivatalos neve. Intézményenként mások a szokások, van, ahol külön védik meg a hallgatók a szakdolgozatukat, és egy másik napon vizsgáznak a kiadott tételekből, nálunk ez egyszerre történt.

Megerőltető tanárnak-diáknak egyaránt. A hallgatók izgulnak, stresszes dolog ez, egyrészt készülni a vizsgára, másrészt végigülni egy fél napot. Az oktatóknak szintén fárasztó reggel 9-től délután 2-3-ig folyamatosan vizsgáztatni.

A hallgatóknak üzenem, hogy nem kell annyira félni, a legritkább esetben buktatnak meg valakit a záróvizsgán, ahhoz már nagyon készületlennek kell lenni. Még ha valaki izgul, és leblokkol, akkor is inkább segítőkészek a tanárok. Figyeljünk viszont arra, hogy mit tanulunk meg: nem ez volt az első eset, és az előző munkahelyemen is megtörtént, hogy a hallgatók ugyan kidolgozzák a tételeket, de akkora marhaságokat írnak bele, aminek semmi köze nincs a tananyaghoz, és mindenki ugyanazt szajkózza, a tanár meg csak fogja a fejét. Nem bemagolni kell a tételt, hanem azt bizonyítani, hogy összefüggéseiben látjuk át a tanultakat, értelmiségihez méltóan közelítünk a tananyaghoz, tudunk példákat hozni a mindennapi életből, a médiában olvasottakból, látottakból.

Például volt több hallgató, aki közölte, hogy a kormány a multikat támogatja a KKV-kal szemben. Gondolom, ez volt az általuk kidolgozott tételben. Na, erre mindegyik vizsgáztató rákérdezett, hogy ugyan mondjon már egy olyan ellenpéldát, ami pont az elmúlt hónapokban nem ezt bizonyítja. Szerencsére a legtöbbüknek beugrott a vasárnapi boltbezárás, amit ugyan lehet politikailag vitatni, de az tuti, hogy a nagy áruházláncoknak nem tett jót.

Szóval használjuk a józan eszünket, gondolkodjunk! Ha ezt látja a vizsgáztató, akkor abból csak jól jöhetünk ki.

Kb. így néz ki a záróvizsga:

Forrás: http://www.nyf.hu/cpg/albums/GTK%20Zarovizsga%202013%20jan/normal_Zvizsga_2013_jan_022.jpg

Tudományos forrás

Szóval a Wikipédia: ahogy mondtam, nagyon jó információforrás, de nem számít tudományos forrásnak. A szakdolgozati követelmények a mi intézményünkben legalább 15 nyomtatott, tudományos folyóiratot, könyvet követelnek meg a szakdolgozat irodalomjegyzékében.

Ilyen folyóiratok lehetnek például azok, amelyek megtalálhatóak a MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa) oldalon. Nagyon hasznos, úgy irodalomjegyzékhez, mint teljes cikk lekéréséhez. Velem is megtörtént, hogy nem kaptam a cikkemből példányt, de be kellett adnom a doktorihoz, és lekértem a MATARKÁ-ból. Igaz, hogy fizetni kellett érte egy jelképes összeget, de még így is egyszerűbb volt, mint a szerkesztőséget nyaggatni a folyóirat papíralapú példányáért.

A szerző neve, témakör, illetve folyóirat neve alapján is lehet keresni. Most, hogy kíváncsiságból beírtam a saját nevem, vicces módon az anyám néhány publikációja is megjelent, ugyanúgy hívnak minket... :) Ilyenkor tudni kell, hogy a minket érdeklő szerző milyen témában publikál, mivel névazonosságok mindig előfordulhatnak. Esetünkben anyu könyvtártudomány, én pedig tudásmenedzsment témájában. De kiderült, hogy velem azonos nevű szerző publikál komolyzenei, illetve skandináv irodalom témában is.

Plágium

Több kínos esetbe is belefutottam a napokban a plagizálás témájában. Egy hallgató olyan évfolyamdolgozatot adott be, amelyet gyakorlatilag a Wikipédiáról másolt be forrásmegjelölés nélkül. Ez kb. a legsúlyosabb bűn, amit a tudományos életben el lehet követni. A főiskolák Hallgatói Szabályzata erről általában ezt mondja:

"Plágiumként értelmezi az az eset, amikor a hallgató úgy használja fel mások szellemi termékét, hogy nem ismeri el, nem jelöli meg annak eredeti forrását. Akár tudatosan, akár nem tudatosan teszi ezt, valójában saját szellemi teljesítményeként tünteti fel mások eredményét, azaz más személy szellemi tulajdonával él vissza."

Ez automatikus bukást jelent abban a félévben, súlyosabb esetben fegyelmi eljárást.

Több oka lehet a plágiumnak, és többféleképpen is lehet tenni ellene. Egyrészt a tanulmányok elején a Kutatásmódszertan tárgyban fel kell készíteni a hallgatót arra, hogy mi a plágium, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy akár véletlenül is elkövesse, megismertetni az idézés szabályaival

Másrészt kiváló plágiumellenőrző lehetőségek állnak a tanár rendelkezésére. Egyrészt a Google, másrészt a Magyar Tudományos Akadémia SZTAKI által kifejlesztett KOPI nevú program. Ezt többször használtam szakdolgozatok leellenőrzésére.

A plagizáló hallgatóknak pedig üzenem, hogy sajnos a tanároknak egyből feltűnik a gyanúsan megfogalmazott szöveg, ami kilóg a dolgozat szövegkörnyezetéből, tehát a lebukás esélye nagy. Van rá azonban megoldás: egyszerűen idézzük a meghivatkozott szöveget! A Wikipédiát azonban ne, mert bármennyire is hasznos információ, nem számít tudományos forrásnak. Erről írok a következő alkalommal.

És hogy stílszerű legyek. Forrás: http://www.frisss.hu/eletmod/igy-mukodik-plagiumkereso-a-sek-en

Hamis nyelvvizsga?

Időről időre felbukkannak hírek olyan hallgatókról, akik hamisított nyelvvizsgával szeretnék megszerezni a diplomájukat, rosszabb esetben hamisítókról, akik pénzért adnak nyelvvizsgát. A lebukás esélye nagy, mivel a nyelvvizsgák eredetiségét a felsőoktatási intézmények egy online felületen tudják ellenőrizni, ami az Oktatási Hivatal honlapján található. Így pillanatokon belül kiderül, ha egy nyelvvizsga nem eredeti. A trükközők feltételezhetően abban bíznak, hogy az intézmények csak szúrópróbaszerűen ellenőriznek, vagy nem is tudna a fent említett lehetőségről.

A mi intézményünkben ez tiszta sor: a rektor csak akkor írja alá a diplomát, ha mellé csatoljuk a fent említett online felületről kinyomtatott bizonylatot.

A magam részéről a trükközést feleslegesnek érzem: egy nyelv tudása annyi pluszt ad egy ember életében, hogy érdemes befektetni a pár év munkát. Jómagam is 40 felett szereztem meg a második nyelvvizsgámat, ami a doktori fokozathoz kellett, de azt kell, hogy mondjam, ez volt az egyik legkellemesebb része a folyamatnak. Mindig jó, és érdemes új dolgokat megtanulni, különösen egy nyelvet a mai világban, ahol akkor, és azt kapunk meg a telefonra, számítógépre, olyan nyelven, amilyenen csak akarjuk.

Amikor én elkezdtem nyelvet tanulni és tanítani, könyvekkel, magnószalagokkal kellett kínlódnunk. Ma reggel bekapcsolom az online olasz rádiót, és egyből kapom a "tanulnivalót", hírek, dalszövegek, beszélgetések formájában teljesen ingyen. A nyelvtanulók paradicsoma a 21. század, csak már annyira magától értetődővé vált, hogy hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni!