Harmadik generációs egyetem 2.0, Duna Stratégia

Pár hónappal kapcsolatban írtam a harmadik generációs egyetemről, és hogy ez is megérne egy misét (disszertációt). Közben újra felmerült a téma, rákerestem és kiderült, hogy Deés Szilvia meg is írta azóta a disszertációt, íme:

http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Dees%20Szilvia_disszertacio.pdf

Nagyon hasznos és érdekes, pont fel is tudom használni egy olyan feladathoz, amiben a Duna Stratégiával kéne összepasszintani az egyetem jelenlegi feladatait és működését. Nem a vízminőség javítására kell gondolni :), hanem az alábbi témára:

Tudásalapú társadalom kialakítása a kutatás, oktatás, és az információs technológiák segítségével

 

Hutter Ottó-díj

Örömmel értesültem róla, hogy idén Ollé János kapta meg a Hutter Ottó-díjat a XIII. eLearning Fórumon. Ezúton is gratulálok neki, nagyra becsülöm szakmailag, ő az egyik ajánlott blogom itt az Elektrán.

Néhány szót Hutter Ottóról. Még ismertem személyesen is. Ő volt az egyik szerkesztője az E-Learning 2005 c. kötetnek, amelyikben az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik fejezetnek a társszerzője lehettem. Ottó végtelenül intelligens, kedves, jó humorú és nem utolsósorban szakmailag olyan hozzáértéssel rendelkező ember volt, aki már akkor is hitte, hogy az eLearning a jövő útja. Tragikus, hogy nem érhette meg a mobil alkalmazások, okostelefonok, táblagépek segítségével elterjedt folyamatos online jelenlétet, amelyet ismeretszerzésre is felhasználunk.

Emlékezzünk rá itt is!

 

Trükkös kérdések

Az IT Businessben olvastam egy cikket, "Nem működnek a trükkös kérdések" címmel.

"Tudományos módszerekkel is igazolták, amit eddig sejteni lehetett: nem hasznosak a trükkös kérdések az állásinterjúkon.

A kutatók szerint a 90-es években a Microsoft kezdte, majd a Google népszerűsítette állásinterjúin azokat a trükkös kérdéseket, amelyek célja a felvételiző kreativitásának és talpraesettségének lemérése volt. Az olyan kérdések, mint “hány golflabda fér el egy buszban” az IT szektorból azóta máshová is átterjedtek azonban mindig is vitásak voltak és sokak szerint kifejezetten károsak a felvételi folyamatra. A San Francisco-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora, Chris Wright nemrégiben megjelent tanulmányában a beugratós kérdésekkel foglalkozott és végül arra a következtetésre jutott, hogy azok károsak mivel egyes esetekben elriasztják a jobban teljesítő jelöteket. A 360 résztvevővel készült felmérés szerint a felvételizők többsége úgy érezte egy-egy ilyen kérdéssel a felvételiztető méltánytalanul jár el és eleve bukásra ítéli. "

 A cikk további részét ld. itt:

 

http://www.itbusiness.hu/Fooldal/hirek/hr_n/nem_mukodnek_a_trukkos_kerdesek.html
 

Erről nekem eszembe jutott egy régi sztori, amit meg is osztottam egy hozzászólás formájában, idemásolom:

Tőlem egyszer azt kérdezték egy webdesigner állásinterjún, még az ősidőkben, hogy számoljam ki a Duna vízhozamát, ha ennyi és ennyi átmérőjű a meder. Mondtam, hogy bocs, nem vagyok matematikus és nem is látom, hogy a weboldalkészítéshez ez miért fontos. Az interjúztató erre sértetten felszólított, hogy akkor mondjam meg, hogy hogyan csinálok vízből tüzet. Közöltem, hogy megfagyasztom, és a jeget prizmaként használva gyújtok tüzet. -Hát ezt meg honnan tudod? - érdeklődött leesett állal a vezető. - Olvastam a Rejtelmes szigetet.- válaszoltam.

Ennyit érnek a trükkös kérdések. :)

Ui: Ja, és nekem Omar Sharif lesz mindörökre Nemo kapitány. :)

Guruk

A munkahelyen épp egy workshop zajlik innováció és vállalkozási ismeretek témában. Két dolog ragadott meg: az egyik, hogy mostanában mindig Steve Jobs-ot hozzák föl mint a szupervállalkozó példáját. Emlékeim szerint régebben általában Bill Gatesről volt szó ilyen esetekben.  Steve Jobsról ugyan tanultam, sőt tanítottam informatikatörténet tárgyból, amint a három ifjú zseni, Jobs, Gates és Wozniak garázscégből birodalmakat hoztak létre (Steve Wozniakról kevesebbet hallunk, ő volt a technikai zseni). Vajon mi lehet ennek az oka? A férjem szerint, aki informatikus, azért van, mert az Apple mostanában futott fel az iPhone, iPad és egyéb i-termékekkel, másrészt pedig amikor Steve Jobs visszavonult pár éve, akkor az Apple majdnem összeomlott, utána visszatért az alapító és egy új ötlettel felrázta a cégét.

Másrész nagyon jól szórakoztam egy dián, amin az előadó azt állította párba, illetve inkább ellentétbe, hogy hogyan cseng a vállalkozó szó Amerikában, ill. nálunk. Amerikában a vállalkozó (pl. Steve Jobs) intelligens, innovatív, eredeti, stb., a társadalom megbecsült tagja. Nálunk az ún. vállalkozó (vagy esetleg "válalkozó", ha saját magát jellemzi írásban) általában egyenértékű a maffiózóval, de legalább is simlis, lop, csal, hazudik, mutyizik, korrupt. Ennek illusztrálására be is szúrt egy fényképet, íme*:

Természetesen ne általánosítsunk, sok innovatív magyar "válalkozás" :) van, akik saját erejükből, tisztességesen lettek sikeresek, pl. Prezi, Graphisoft, Kürt, stb. Minden elismerésem az övék!

*A képen egyébként Joe Viterelli, olasz-amerikai színész látható, aki rendszeresen maffiózókat alakított, sajnos meghalt 2004-ben, mint megtudtam.