Sokat gondolkoztam a mostanában zajló tandíj-ellenes megmozdulásokon. Sajnos arra a megállapításra jutottam, hogy nem tudom én itt megmondani a tutit. Felsorolom inkább azokat a dolgokat, amik eszembe jutottak az események kapcsán.
Az Európai Unió célul tűzte ki a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 év közöttiek arányának 40%-ra való emelését. Ez így nagyon szépen is hangzik, de mint tanár kénytelen vagyok azt mondani, hogy a társadalom 40%-ának egyszerűen nincsen se késztetése, se képessége arra, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. A saját bőrünkön érezzük viszont a jó szakmunkások hiányát. Kifejezetten azt pártolom, hogy inkább legyen valakiből egy elismert, jól kereső gázszerelő, asztalos, stb., mint hogy a főiskolán unatkozzon, és utána ne legyen munkája. A szakképzést támogatom a felsőfokú diploma erőltetése helyett.
Ámde mégiscsak a középiskolások nagy százaléka jelentkezik egyetemre-főiskolára. Úgy érzem, hogy van létjogosultsága a tandíjnak, hiszen a felsőoktatási intézmények is a szolgáltatóvá válás felé haladnak, ld. a 3. generációs egyetemről írt cikkemet pár hónapja. Azt viszont nem tartom megengedhetőnek, hogy a szegény, de tehetséges fiatalok kiszoruljanak az oktatásból. Tehát olyan ösztöndíj-rendszert kell bevezetni, hogy aki hülye, de van pénze, az fizessen jó sokat végig, az okos, de anyagilag nem jól eleresztett hallgatók pedig akár teljesen ingyenesen, sőt még plusz pénzeket, kollégiumi elhelyezést kapva szerezzenek diplomát, ez függjön teljesen a tanulmányi eredménytől.
Más országokban is vegyes a kép, van, ahol teljesen ingyenes az oktatás, van ahol az állam egyáltalán nem támogatja a képzést, nagyon magas a tandíj. Pl. most Isztambulban a hallgatók szeme se rebbent a 3-4000 eurós tandíjak hallatán, megszokták.
Azt viszont gusztustalannak tartom, hogy a tandíjat politikai játszmákban tegyék ütőkártyává. Mélységesen fel voltam háborodva pl. a pár évvel ezelőtti tandíj-vizitdíj szavazáson, persze, hogy az emberek nem akarnak semmiért sem fizetni. A vizitdíj jelképes összege (300 ft) igazán nem rázott meg senkit, de az volt az egyetlen olyan időszak, amikor normális várakozási idő alatt bejutottam a körzeti orvosomhoz, mert az ott társadalmi életet élő nyugdíjasoknak nem érte meg trafikálni egymással, meg a doktornővel. Nade ne kanyarodjunk el.
Szimpatikus viszont a középiskolások-egyetemisták megmozdulása, igenis, a fiatalok lázadjanak, gondolkozzanak önállóan, azért fiatalok! :)
