Oldalak

2012. április 19., csütörtök

A PhD-ról

Azt ígértem az előző posztban, hogy az e-learning hasznáról fogok írni. De inkább megváltoztatom a témát főleg a Schmitt Pál-ügy miatt. A politikai részébe most nem akarok belemenni, inkább elmondom, hogy nekem eddig hogy ment a PhD-m. Igen, tudom, a kisdoktori nem azonos az „úgynevezett PhD”-val.  A kisdoktoriról inkább idelinkelem Bőgel György, az isten posztját. J
Szóval elkezdtem a PhD-t 2008-ban önköltséges, távoktatásos hallgatóként, ami azt jelentette, hogy minden félévben leperkáltam 100 ezret, ebben az esetben nem én, hál’ istennek, mert a munkahelyem kifizette, felsőoktatási intézményként nekik ugyanolyan szükségük van arra, hogy nekem PhD-m legyen, mint nekem. 6 féléven keresztül bejártam órákra, amik általában munkaidőben voltak függetlenül attól, hogy mi távosok voltunk, együtt jártunk órákra a nappalisokkal. Megszereztem 180 kreditet, ami részben a vizsgákból, részben a publikációkból, részben az oktatási gyakrolatból állt össze.  A vizsgák elég komolyak voltak, én speciel a mikro- és makroökonómiára tanultam összesen vagy 10 napot, úgy értve, hogy otthon magoltam egy-egy hétig, szabit vettem ki, mert erre nem kapunk tanulmányi szabadságot.

A 7. félév végén megkaptam az abszolutóriumot, amikor a kellő mennyiségű publikációm is meglett. Már egy éve húzódik a fokozatszerzésre való bejelentkezésem, mivel ahhoz minimum 4 lektorált folyóiratcikk megjelentetése szükséges, magyar és angol nyelven, ebből kettő cikknek azokban a folyóiratokban kell megjelenni, amit a doktori iskola elvár. Hiába van nekem egy rahedli publikációm az elmúlt 10 évben, könyvrészlet, konferenciakiadvány, stb., azok nem elegek. Az egyik már megvan, most küzdök a másik megjelentetésével már vagy egy éve, ugyanis hol az egyik lektor dobta vissza átdolgozásra, hol a másik, az egyik közgazdász, ő a közgazdasági szempontokat kifogásolta, a másik statisztikus, az meg a statisztikaiakat, mellesleg a két vélemény egymástól homlokegyenesen eltérő volt... Most adom be harmadjára, talán elfogadják.
Utána már csak le kell tennem még egy nyelvvizsgát, mert kettő kell összesen, és mehetek szigorlatozni, ill. megírni a disszertációmat, megvédeni először a házi védésen, utána minimum egy fél év múlva a doktori védésen, és meg is vagyok. Ez legjobb esetben is 5 év munka.


1 megjegyzés:

  1. Mikor válik elég éretté a hallgató az eLearning-hez (implicit állítás: az eLearning sokkal több önálló tanulást feltételez)?
    Melyik formája milyen kortól eredményes?
    Csak azért kérdezek, mert Pali most 5 évig elvan az ún. péhádéval, vissza lehet kanyarodni az eredetihez.

    VálaszTörlés