Sose szerettem a definíciókat. Mindig valami olyan unalmas, száraz, megtanulandó dolog volt főleg általánosban, amivel nem boldogultam. Nem tudtam magolni, kivéve a verseket, de azoknak legalább van dallama. Szóval az e-learning meghatározása is problémás, nemcsak a fentiek miatt, hanem a szakirodalomban sem egységes. Direkt írtam kétféleképen a szót, kisbetűvel, nagybetűvel, kötőjellel is írják. Ebből is látszik, hogy még nem kiforrott az ügy. Bár eLearningről (asszem, maradok ennél a verziónál) már vagy 15 éve beszélnek, főleg az USÁ-ban van nagy hagyománya, és ott jóval elterjedtebb, mint nálunk.
Nagyon általánosan véve az eLearning minden olyan oktatásra, tanulásra vonatkozik, ami elektronikus médiumokon folyik. Máris találtam egy ellentmondást: a magyar Wikipédia számítógépes hálózaton elérhető képzési formaként definiálja, míg az angol az én fenti definíciómhoz hasonlít : ”all forms of electronically supported learning and teaching”. Vannak aztán mindenféle más verziók is, számítógép-alapú tanulás és tanítás, kollaboratív tanulás, technológiával támogatott tanulás, stb.
 |
| Image: ddpavumba / FreeDigitalPhotos.net |
Az úgyenvezett tiszta eLearning kezdeményezések általában elhaltak, a leghíresebb példa az angliai Open University bebukása, amire fontmilliókat áldoztak, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Véleményem szerint kissé még korai volt a kezdeményezés 2003-ban. Akkoriban mindenki azt gondolta, hogy az eLearning lesz az új „killer app”, menő alkalmazás. Így utólag visszanézve látható, hogy két dolog hiányzott az elterjedéshez: az ún. digitális kompetenciák, tehát, hogy az emberek gondolkodás nélkül használják a számítógépes alkalmazásokat, a másik pedig a technikai alkalmazások alacsony szintje, ld. az előző posztomat a mobil alkalmazásokról. Azóta felnőtt egy generáció, akiket a digitális bennszülöttekként szokás emlegetni, számukra természetes az, hogy folyton a gép előtt lógnak, sőt viszik magukkal okostelefon formájában. Jó megoldás a blended learning (kevert, vagy ötvözött tanulás) én is ezt csinálom a hallgatóimmal, órán használják az én vezetésemmel az eLearning tananyagokat, vagy a kurzus elején, közepén és végén találkozunk, közben önállóan dolgoznak, de van fórum, segítség, ahol vagy én, vagy ők válaszolnak a feltett kérdésekre (peer-to-peer learning), a hallgatók egymást oktatják. Ez átvezet a legújabb trendhez, az eLearning 2.0-hoz, ami a szociális hálózatok használatát és a társaktól való információszerzést jelenti a tanulási folyamatban.
A poszt végére mindig eszembe jut egy újabb gondolat, amit lehet folytatni a következőkben, a mai ilyen folyomány: Jó-e a hallgatónak az eLearning?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése