Tegnap a Budapesti Kommunikációs Főiskolán az évi rendes tudásmenedzsment konferencián vettem részt. Az első néhány előadást csendesen végigszundikáltam, viszont a szokásos résztvevők miatt érdemes volt odamenni. Bencsik Andreának Győrből szokás szerint lendületes és érdekes volt az előadása, Kis Márta a BKF-ről egy eLearning rendszer bevezetését mutatta be, hogy hogyan tanítanak gazdasági matematikát 750 embernek CoSpace-szel, ami az ETR nevű iskolai adminisztrációs rendszernek a tartalomkezelője, olyasmi, mint amit mi is használunk a suliban, pl.a Moodle.
Akit imádtam, az Krisztián Béla tanár úr volt Pécsről. Nagyon alapos, részletes és átfogó képet adott a TM-nek a közgazdaságtudományban betöltött helyéről, történelmi fejlődéséről, viszont mindezt olyan stílusban, hogy sírva röhögtem. Ebből is látszik, hogy nem életkorhoz kötött a nyitott gondolkodás, szeretnék én ennyi idősen szellemileg ilyen friss lenni, mint a tanár úr. Engem ugyan nem tanított, de már Győrben összefutottunk egyszer, és akkor is szimpatizáltunk egymással, meg is hívtam az esetleges védésemre (előre iszunk a medve bőrére, mondtam is, hogy ez középtávú terv).
Természetesen a doktori fokozat és a hivatkozások hogyanja is előkerült, sajnos elég volt azt kiejteni, hogy PhD vagy kisdoktori, mindenki legalább is nyekkent egyet. A rendszeresen publikálók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy mennyire alaposan kell dokumentálni a felhasznált forrásokat, ugyanis úgy visszadobják a cikket, mint a sicc, ha ez nincs rendesen megcsinálva.
Ebédidőben kollegiális beszélgetéseken vettem részt. Mellettem egy egyetemi tanár, ill. egy coach szidta a lusta hallgatókat. A tanár felháborodva hozta fel példának, hogy a hallgatók nem hajlandóak jegyzetelni, hanem csak horrible dictu lefényképezik a diát a telefonjukkal, és ilyenkor ő ki szokta zavarni az illetőt, mivel rengeteget dolgozott az anyaggal, nehogy már csak úgy "ellopják". Némán beletemetkeztem a csirkelevesembe. Na, ez lesz a következő bejegyzés tárgya, folyt. köv.
Akit imádtam, az Krisztián Béla tanár úr volt Pécsről. Nagyon alapos, részletes és átfogó képet adott a TM-nek a közgazdaságtudományban betöltött helyéről, történelmi fejlődéséről, viszont mindezt olyan stílusban, hogy sírva röhögtem. Ebből is látszik, hogy nem életkorhoz kötött a nyitott gondolkodás, szeretnék én ennyi idősen szellemileg ilyen friss lenni, mint a tanár úr. Engem ugyan nem tanított, de már Győrben összefutottunk egyszer, és akkor is szimpatizáltunk egymással, meg is hívtam az esetleges védésemre (előre iszunk a medve bőrére, mondtam is, hogy ez középtávú terv).
Természetesen a doktori fokozat és a hivatkozások hogyanja is előkerült, sajnos elég volt azt kiejteni, hogy PhD vagy kisdoktori, mindenki legalább is nyekkent egyet. A rendszeresen publikálók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy mennyire alaposan kell dokumentálni a felhasznált forrásokat, ugyanis úgy visszadobják a cikket, mint a sicc, ha ez nincs rendesen megcsinálva.
Ebédidőben kollegiális beszélgetéseken vettem részt. Mellettem egy egyetemi tanár, ill. egy coach szidta a lusta hallgatókat. A tanár felháborodva hozta fel példának, hogy a hallgatók nem hajlandóak jegyzetelni, hanem csak horrible dictu lefényképezik a diát a telefonjukkal, és ilyenkor ő ki szokta zavarni az illetőt, mivel rengeteget dolgozott az anyaggal, nehogy már csak úgy "ellopják". Némán beletemetkeztem a csirkelevesembe. Na, ez lesz a következő bejegyzés tárgya, folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése