Valami olyan átmenetet szeretnék adni a szakmai és a szórakoztató között, ami az olvasók számára fogyaszthatóan mutatja be a felsőoktatásban tanárként, szervezőként és hallgatónként eltöltött hétköznapjaimat.
Magamról: egy közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben tanítok és az elektronikus tananyagokat kezelem. Emellett csinálom a PhD-mat egy szintén közelebbről meg nem nevezett felsőoktatási intézményben, az abszolutóriumom már megvan, most a cikkeken dolgozom.
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése