Talán nem árulok el nagy titkot a nagyérdeműnek, ha leírom, hogy a cikkem a Vezetéstudomány folyóiratban fog megjelenni. Ez azért fontos, mert a doktori iskolának van egy listája magyar és külföldi folyóiratokkal, és ahhoz, hogy én ott labdába rúgjak, erről a listáról két folyóiratban kötelező egy angol és egy magyar nyelvű cikk megjelentetése. Nekem már a magyar megvolt, az elmúlt félévben a másikkal küzdöttem, és a napokban kaptam a pozitív visszajelzést az elfogadásról. Tegnapelőtt beügettem a szerkesztőhöz megbeszélni néhány részletet, meg hogy személyesen is találkozzunk, lássa, hogy bizalomgerjesztő jelenség vagyok élőben.
Megyek is a jövő héten a nemzetközi közegbe, nem leszek itthon, de külföldről is írni fogok, ha esténként hozzájutok, és akkor elárulom, hogy pontosan hol vagyok, és mit is csinálok. : )
Szubjektív vélemény következik! Ezek a tiszteletkörök nekem először kissé nehezen mentek, de a témavezetőm ránevelt az elvárt viselkedésre (mindenkivel borzasztóan tisztelettudónak kell lenni a magyar tudományos életben). Azóta sem vagyok benne biztos, hogy ezek szükségesek-e, de attól tartok, hogy igen a magyar rögvalóság ismeretében. Én ugyanis tudományosan egy nemzetközi közegben szocializálódtam, és ott azért leginkább az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra.
Megyek is a jövő héten a nemzetközi közegbe, nem leszek itthon, de külföldről is írni fogok, ha esténként hozzájutok, és akkor elárulom, hogy pontosan hol vagyok, és mit is csinálok. : )
Egyre inkább azt érzem, hogy büntetés ebbe az országba születni...
VálaszTörlésAzért külföldön sem fenékig tejfel. Tény, hogy ott nőként könnyebb dolgom van, de amúgy az emberi tulajdonságok mindenütt hasonlóak. :)
Törlés