Oldalak

2012. május 9., szerda

Storytelling-szoftver

Ma a BKF TM műhelyén egy TM-rendszer bemutatóját láttuk. Nem akarom leírni, hogy melyiket, mert nem győzött meg különösebben. A most divatos* storytelling irányzathoz tartozik, nagyon szép a felülete, és szemantikus webet alkalmaz a keresőmotorhoz. Az lenne a dolog lényege, hogy az alkalmazottak esettanulmányként leírják azokat a történeteket, amikor egy problémás helyzetet sikeresen megoldottak, és ebből egyrészt mások is okulnak, másrészt így kiderül, hogy kikhez milyen ügyekben lehet fordulni.

Nem egészen ideillő kép, eredetileg a tűznél ülő, mesélő ősembereket kerestem, de ez is tetszett.

Nekem az első gondolatom az volt, hogy hogyan vesszük rá az alkalmazottakat az esettanulmányok kitöltögetésére. Kollégám felvetette ezzel kapcsolatban, hogy mikor töltögetik, munkaidőben, vagy azon kívül? A kérdésre, hogy  mivel motiválják a dolgozókat a kitöltésre/interjúkészítésre, kaptunk néhány elméleti választ (beleszámít a dolgozó értékelésébe, jó érzés, ha egy ifjú dolgozó kikérdezget egy tapasztaltabb kollégát, pl. Fáskertinét, haha!), de gyorsan kiderült, hogy a gyakorlatban ezt még nem alkalmazták, tehát tapasztalatokról nem tudott az előadó beszámolni. Csak a torka véres, ahogy mondani szokás.

Hazafelé a férjemet is meginterjúvoltam, hogy stílszerű legyek. Volt néhány jó tippje, pl. call centerekben a visszatérő problémák rögzítésére, szoftverfejlesztés során bugok riportjára, de a "Hogyan lettem zaklatott középvezetőből sikeres menedzser?" című esettanulmány, ez volt az egyik példa, őt is kissé elriasztotta.

Mellesleg egy tanítványom szakdolgozatának egy hasonló rendszer bemutatása volt a témája, ő a Lufthansa Systemsnél dolgozik, és egy wikivel oldották meg a bejövő problémák rögzítését, de ott sem lelkesedésből, hanem kemény vezetői utasításra. Tudom, hogy nem ez az ideális eset, de vagy kötelező egy ilyen rendszert használni a cégnél, annak  minden nyűgével s nyilaival, de pár év alatt belerázódnak, vagy csak lelkes "bajnokok" használják alulról jövő kezdeményezésként, de akkor az életben nem fogja lefedni a cég összességét, mert mindig lesznek, akik elzárkóznak a használatától. Summa summárum, mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel a tudásmegosztással kapcsolatban, ld. a Poziteam műhelyről szóló bejegyzésemet. Esetleg valakinek van más tapasztalata?

*U.i.: Nem is olyan új ez a storytelling, nagyjából 15 évre visszamenőleg találtam utalásokat a menedzsment szakirodalmában a módszerről, de valahogy az elmúlt napokban több ilyen témájú cikkbe is belefutottam, ahogy az lenni szokott.


1 megjegyzés:

  1. Most keveredtem ide először. Had kezdjem azzal, hogy köszönöm a blogomra mutató linket - idén már jött is egy olvasóm azon keresztül (így kerültem én ide).
    A tartalmi hozzászólásom:
    A tudáskezelésnek valóban nagyon fontos problémája (a sok többi problémája mellett) az, hogy a "hogyan jutottam el az eredményhez", "mik voltak a tévutak", "hogyan gondolkoztam" kérdésekre a KM rendszerek nem adnak választ - pedig ezek nagyon fontos kérdések! A storytelling megpróbálja ezeket begyűjteni. Meglátjuk, mekkora sikerrel. Én egy kicsit más megközelítésből foglalkozom ezzel a problémával - a cégen belüli közösségi együttműködési rendszerek is segíthetnek, és a tapasztalat szerint segítenek is. Éppen ma írtam erről (micsoda véletlen, de tényleg az!). https://palkerekfy.wordpress.com/2015/07/30/kuzd-a-tudaskezeles/

    VálaszTörlés