A heti posztom a szegedi Taylor-konferenciáról fog szólni, mivel pénteken oda vagyok hivatalos, de addig is itt egy nagyon jó poszt Bőgel György volt tanáromtól, akitől a blog mottóját is kölcsönöztem:
Kísérletezünk
Kísérletezünk
2012. május 29., kedd
Dizájn
Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent cikkből merítettem.
Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.
Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.
Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése