Hát húzós két hetem volt! Először is az új munkahelyen hirtelen én lettem mindenki anyukája, úgy kell döntéseket hoznom, hogy teljesen új vagyok, és nem ismerem a folyamatokat. Az sokat segít, hogy a két felsőoktatási intézmény nagyon hasonlít egymáshoz, ugyanolyanok az adminisztrátorok, ugyanolyanok kollégák, csak mindenkit máshogy hívnak.
Ami a nehéz, az a házi védés megszervezése, ami 28-án lesz. Én elég jó szervezőnek tartom magam, de még életemben nem kínlódtam ennyit, ugyanis ezt nem a doktori iskola intézi, hanem a jelölt. Már csak az időpontok problémái, kiderül, hogy mégse jó az egyiknek, ami a másiknak jó, stb. Ráadásul tegnap amikor kimentem a doktori iskolába aláíratni a meghívót a doktori iskola vezetőjével, elkezdett akadékoskodni két, már elfogadott publikációmon. Úgy megijedtem, hogy fújhatom le az egészet, és két újabb publikáció az plusz legalább egy év, hogy leizzadtam, remegtem, majdnem elájultam. Erre gyorsan aláírta.
Mikor kicsit megnyugodtam, átmentem a doktori iskola titkárához, hogy mi bajuk a publikációimmal, és rámutattam arra, hogy nem most kéne, hogy ez gondot okozzon, miután már többször ellenőrizték, abszolutórium, és fokozatszerzés előtt is. Hát, hogy azt még az előző titkár fogadta el. Mondtam, hogy nem érdekel, ne változtatgassák meg visszamenőleg a követelményeket, mert ez velem szemben méltánytalan.
Erre meg ő ijedt meg, és átbogarászta a teljes publikációs jegyzéket. Megmutattam azt a cikket, ami ugyan egy gyűjteményes kötetben jelent meg, de a Springer kiadó adja ki, és a spanyolokkal együtt írtam. Ja, hát ez nagyon jó lesz, írtam át a folyóiratokhoz. A könyveket, könyvrészleteket ugyanis nem is nézik. Grrrrrrrrrrrrr!
Majd beszámolok a fejleményekről.
Ami a nehéz, az a házi védés megszervezése, ami 28-án lesz. Én elég jó szervezőnek tartom magam, de még életemben nem kínlódtam ennyit, ugyanis ezt nem a doktori iskola intézi, hanem a jelölt. Már csak az időpontok problémái, kiderül, hogy mégse jó az egyiknek, ami a másiknak jó, stb. Ráadásul tegnap amikor kimentem a doktori iskolába aláíratni a meghívót a doktori iskola vezetőjével, elkezdett akadékoskodni két, már elfogadott publikációmon. Úgy megijedtem, hogy fújhatom le az egészet, és két újabb publikáció az plusz legalább egy év, hogy leizzadtam, remegtem, majdnem elájultam. Erre gyorsan aláírta.
Mikor kicsit megnyugodtam, átmentem a doktori iskola titkárához, hogy mi bajuk a publikációimmal, és rámutattam arra, hogy nem most kéne, hogy ez gondot okozzon, miután már többször ellenőrizték, abszolutórium, és fokozatszerzés előtt is. Hát, hogy azt még az előző titkár fogadta el. Mondtam, hogy nem érdekel, ne változtatgassák meg visszamenőleg a követelményeket, mert ez velem szemben méltánytalan.
Erre meg ő ijedt meg, és átbogarászta a teljes publikációs jegyzéket. Megmutattam azt a cikket, ami ugyan egy gyűjteményes kötetben jelent meg, de a Springer kiadó adja ki, és a spanyolokkal együtt írtam. Ja, hát ez nagyon jó lesz, írtam át a folyóiratokhoz. A könyveket, könyvrészleteket ugyanis nem is nézik. Grrrrrrrrrrrrr!
Majd beszámolok a fejleményekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése