Finiséhez érkezett a disszertációm: a karácsonyi szünetet felhasználva még utolsó simításokat végzek a dolgozaton, ill. kiküldtük az opponenseknek az ún. házi (munkahelyi védésre). Nem minden doktori iskolában van ilyen, nálunk speciel igen: ez az, amin darabokra szokták szedni a delikvenst. Az ún. nagyvédés már inkább formális.
Még zsenge doktorandusz koromban pedagógiai céllal elküldött a témavezetőm egy-két házi védésre. Mélyen meg voltam döbbenve, hogy a doktorjelölt nem fakad sírva, és zuhan össze a megsemmisítő vélemények hatására, hanem higgadtan és alázatosan megköszöni az építő kritikákat. Ez utóbbit még gyakorolni kell!
Viszont jó hír, hogy már meg is kaptam az egyik opponensi véleményt, ami egész jó lett a dolgozatomról (érdekes téma, több év munkája van benne, jobban emeljem ki a saját eredményeimet), igaz, kell még vele dolgozni, de ezzel tisztában voltam. Úgyhogy hajrá!
Még zsenge doktorandusz koromban pedagógiai céllal elküldött a témavezetőm egy-két házi védésre. Mélyen meg voltam döbbenve, hogy a doktorjelölt nem fakad sírva, és zuhan össze a megsemmisítő vélemények hatására, hanem higgadtan és alázatosan megköszöni az építő kritikákat. Ez utóbbit még gyakorolni kell!
Viszont jó hír, hogy már meg is kaptam az egyik opponensi véleményt, ami egész jó lett a dolgozatomról (érdekes téma, több év munkája van benne, jobban emeljem ki a saját eredményeimet), igaz, kell még vele dolgozni, de ezzel tisztában voltam. Úgyhogy hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése