Megvolt tegnap a házi védés. Szerintem egész jól sikerült, sokan voltak (majdnem 30-an), hozzászóltak. Az opponensek sem voltak nagyon vérengzőek, változtatásokat javasoltak, de mehet tovább a dolgozat nagyvédésre.
Szóval alapvetően minden rendben volt, az különösen jólesett, hogy régi, és új kollégák eljöttek, támogattak, lelkesedtek, felszólaltak. Ámde amin nagyon berágtam, és egy hosszas tirádára késztetett, az a következő volt.
A dolgozatomban az egyik opponens az alábbi hibát találta: a stílusom idézem néha "újságírói", értsd olvasmányos, nem elég tudományos a doktori iskolának. Ugyanakkor egy kolléganő, aki már túlesett a házi védésen, közölte, hogy ne adjak elő ennyire érdekesen és élénken, mert ez úgyszintén nem elég tudományos. Na most én sose fértem bele a poroszos oktatás kereteibe, hétéves koromtól negyvenen felülig, úgy látszik, ettől már sose szabadulok. Tanultam amerikai intézményben, ahol a tanárok szinte showmanként adtak elő, dolgoztam külföldön, ahol az egyetemi emberek farmerban és sportcipőben járnak munkába, de ott nem az számított, hogy ki hogy néz ki, nem volt bűn, ha érdekesen ír és ad elő, azt értékelték, hogy az ember szakmailag milyen.
Van egy olyan érzésem, hogy a sok nagyokos, öltönyös, karót nyelt, 70 éven felüli, természetesen férfi CSC, és PhD, és DSC, és az MTA tagja úgy kipukkadna, mint a lufi egy nemzetközi megmérettetés kapcsán.
Node sebaj, ezt a félévet már ahogy mondani szokás, fél lábon is kibírom, unalmas és száraz leszek, de ahogy megvan a PhD-m úgy, fogok írni és előadni, ahogy akarok, és senki nem szól bele. Uff, én beszéltem!
Szóval alapvetően minden rendben volt, az különösen jólesett, hogy régi, és új kollégák eljöttek, támogattak, lelkesedtek, felszólaltak. Ámde amin nagyon berágtam, és egy hosszas tirádára késztetett, az a következő volt.
A dolgozatomban az egyik opponens az alábbi hibát találta: a stílusom idézem néha "újságírói", értsd olvasmányos, nem elég tudományos a doktori iskolának. Ugyanakkor egy kolléganő, aki már túlesett a házi védésen, közölte, hogy ne adjak elő ennyire érdekesen és élénken, mert ez úgyszintén nem elég tudományos. Na most én sose fértem bele a poroszos oktatás kereteibe, hétéves koromtól negyvenen felülig, úgy látszik, ettől már sose szabadulok. Tanultam amerikai intézményben, ahol a tanárok szinte showmanként adtak elő, dolgoztam külföldön, ahol az egyetemi emberek farmerban és sportcipőben járnak munkába, de ott nem az számított, hogy ki hogy néz ki, nem volt bűn, ha érdekesen ír és ad elő, azt értékelték, hogy az ember szakmailag milyen.
Van egy olyan érzésem, hogy a sok nagyokos, öltönyös, karót nyelt, 70 éven felüli, természetesen férfi CSC, és PhD, és DSC, és az MTA tagja úgy kipukkadna, mint a lufi egy nemzetközi megmérettetés kapcsán.
Node sebaj, ezt a félévet már ahogy mondani szokás, fél lábon is kibírom, unalmas és száraz leszek, de ahogy megvan a PhD-m úgy, fogok írni és előadni, ahogy akarok, és senki nem szól bele. Uff, én beszéltem!
A helyzet az, hogy ha csak néhány kedvencedet megnézed, máris láthatod, hogy miért van ez: Szerb Antal irodalomtörténete egy ponyva, Umberto Eco pedig a bulvársajtó szégyene. Nyilván tudsz még példákat mondani, hogyan tudnak egyes áltudományos kóklerek érdekesnek álcázott szennyirodalommal nagy népszerűségre szert tenni a tiszta tudomány sárba tiprásával. Nagy szerencse, hogy még van féléved felülemelkedni ezen :D.
VálaszTörlésBotond, ezt légyszi a facebook-bejegyzéshez is másold, be, én szétröhögtem magam rajta.
Törlés