Egy kedves ismerősömmel futottam össze a hétvégén, aki dicsérte a konstruktivista blogomat. Elgondolkoztam a dolgon. Nem definiáltam volna magam első blikkre konstruktivistának, egyébként sem a pedagógiai értelmezés ugrott be előszörre, hanem a művészeti, azt is tanultuk valamikor. Be kell vallanom töredelmesen, utána is kellett néznem a pedagógiai értelmezésnek, mert nem voltam benne egészen biztos, hogy mit jelent, de az alábbiakat olvasva megnyugodtam:
"Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző[4][5] (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel)." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Pedag%C3%B3giai_konstruktivizmus)
Mindenesetre ha azt tekintjük konstruktivista oktatásnak, hogy fenntartásokkal kezelem a frontális oktatást, igyekszem bevonni a hallgatókat minél jobban a tanulási folyamatba, nem kinyilatkoztatok, hanem megpróbálom rávenni őket, hogy saját maguk fogalmazzák meg, értsék meg a megtanulandó anyagot, akkor valóban konstruktivista oktatónak vagyok tekinthető.
"Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző[4][5] (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel)." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Pedag%C3%B3giai_konstruktivizmus)
Mindenesetre ha azt tekintjük konstruktivista oktatásnak, hogy fenntartásokkal kezelem a frontális oktatást, igyekszem bevonni a hallgatókat minél jobban a tanulási folyamatba, nem kinyilatkoztatok, hanem megpróbálom rávenni őket, hogy saját maguk fogalmazzák meg, értsék meg a megtanulandó anyagot, akkor valóban konstruktivista oktatónak vagyok tekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése