Tegnap volt egy összejövetel kb. 30-40 embernek, akik többé-kevésbé érintettek ebben az EU-projektben, amin most dolgozunk. Dicséretes, hogy van a folyamatok összehangolására kinevezett kolléga, aki konkrétan a tudásmenedzsment szervezési feladatait látja el. A főfőnök által tartott nagyon lényegretörő összefoglaló után ő kapott szót, és borzasztó stílusban elkezdte vázolni a TM-stratégiát, angol szakkifejezéseket le nem fordítva, hosszadalmasan, unalmasan, a "víziót" emlegetve. Nem csoda, hogy a hallgatóság zsongott, elterelődött a figyelem, felálltak, kimentek, beszélgettek, mást csináltak.
Fogtam a fejem: borzasztóan fontos lenne tényleg, hogy a közös feladatokról, együttműködésről mindenki tájékozódjon, de nem így. Iskolapéldája volt annak, hogy hogyan rettentsük el az embereket a tudásmegosztástól. Egyrészt a kolléga még nagyon fiatal, de ez nem kellene, hogy gátolja az emberekkel való bánásmód képességét, különösen, hogy állítása szerint nagy cégeknél dolgozott tanácsadóként hasonló munkakörben. A másik probléma az volt, hogy alapvetően egyetemi embereknek próbált meg túlságosan menedzsment-hozzáállással eladni valamit, ami erős ellenkezést váltottt ki.
Végül túlzottan lelkesedett. Tudom, hogy ezzel eléggé szembemegyek a trenddel, de saját tapasztalatból tudom, hogy nekünk magyaroknak kifejezetten visszatetsző a lelkes hozzáállás. Ha jó értelemben véve földhözragadtan, racionálisan, kis szkepszissel, esetleg humorosan adjuk elő a dolgokat, sokkal nagyobb együttérzést és kooperációt váltunk ki a hallgatóságból, mintha a föld felett lebegve a saját missziónkat igyekszünk ráerőltetni a hallgatóságra. Na nem baj, majd megtanulja tíz év alatt.
Nagyon szimpatikus volt viszont a főfőnök hozzáállása: elmondta, hogy mennyi pénzünk van jelenleg, mennyit kell további pályázatokon megnyerni ahhoz, hogy a tovább tudjunk dolgozni, és a támogatás kifutása után mit kell tennünk ahhoz, hogy a jövőben is fennmaradjon a projekt. Ez tiszta, világos beszéd volt, mindenki számára kiderült, hogy mi a feladata ahhoz, hogy ne szűnjön meg a munkája. Régen hallottam már ilyen korrekt tájékoztatást! Ráadásul mindez nem egy vezetőségi tanácskozáson hangzott el, hanem minden dolgozó füle hallatára, ez az igazi munkahelyi információáramlás és demokrácia.
Fogtam a fejem: borzasztóan fontos lenne tényleg, hogy a közös feladatokról, együttműködésről mindenki tájékozódjon, de nem így. Iskolapéldája volt annak, hogy hogyan rettentsük el az embereket a tudásmegosztástól. Egyrészt a kolléga még nagyon fiatal, de ez nem kellene, hogy gátolja az emberekkel való bánásmód képességét, különösen, hogy állítása szerint nagy cégeknél dolgozott tanácsadóként hasonló munkakörben. A másik probléma az volt, hogy alapvetően egyetemi embereknek próbált meg túlságosan menedzsment-hozzáállással eladni valamit, ami erős ellenkezést váltottt ki.
Végül túlzottan lelkesedett. Tudom, hogy ezzel eléggé szembemegyek a trenddel, de saját tapasztalatból tudom, hogy nekünk magyaroknak kifejezetten visszatetsző a lelkes hozzáállás. Ha jó értelemben véve földhözragadtan, racionálisan, kis szkepszissel, esetleg humorosan adjuk elő a dolgokat, sokkal nagyobb együttérzést és kooperációt váltunk ki a hallgatóságból, mintha a föld felett lebegve a saját missziónkat igyekszünk ráerőltetni a hallgatóságra. Na nem baj, majd megtanulja tíz év alatt.
Nagyon szimpatikus volt viszont a főfőnök hozzáállása: elmondta, hogy mennyi pénzünk van jelenleg, mennyit kell további pályázatokon megnyerni ahhoz, hogy a tovább tudjunk dolgozni, és a támogatás kifutása után mit kell tennünk ahhoz, hogy a jövőben is fennmaradjon a projekt. Ez tiszta, világos beszéd volt, mindenki számára kiderült, hogy mi a feladata ahhoz, hogy ne szűnjön meg a munkája. Régen hallottam már ilyen korrekt tájékoztatást! Ráadásul mindez nem egy vezetőségi tanácskozáson hangzott el, hanem minden dolgozó füle hallatára, ez az igazi munkahelyi információáramlás és demokrácia.
Valóban érdemes volt elolvasni, s bár nem a fenti közegben, de negyven éves információ közlő munka után egyet tudok érteni. A főnöki egyenességet, pedig elsőrendűnek tartom-tartottam mindig, legtöbbször sajnos nem volt részem benne!
VálaszTörlésnekem sem, ezért volt ez kellemes meglepetés. :)
VálaszTörlésHol lehet feliratkozni a blogra?
VálaszTörlésEddig sehol, de most gyorsan tettem rá feedet és e-mail értesítést.
Törlés